6.fejezet

Ashton

A szálloda szép volt, Alinának és nekünk is eléggé tetszett. A szobákhoz egy lifttel tudtunk felmenni, és minden emeleten volt egy kis terasz, ahova ki lehetett menni levegőzni, ha éppen nem akartál a szállodából kimenni. Volt még egy nagy wellness része is a szállásnak, ahol semmi csúszda nem volt, de legalább medencék voltak, habár ha már az ember Miamiban van, akkor inkább a tengerpartra megy, de így legalább ha nem akartunk menni sehova még ide lejöhettünk, hogy megmártózzunk.
Alina és én egy szobába kerültünk, ami lényegében vicces is, mivel eddig még egyszer sem aludtunk egy helységben és őszintén reméltem, hogy legalább külön ágyakkal megáldották a szobát és nem csak egy rohadt nagy francia ágy helyezkedik el bent. Még arra is gondoltam, hogy egy szív alakú ágyunk lesz, ami tele lesz szórva rózsákkal, mint a nászutas lakosztályok, de ahogy beléptünk az ajtón, megnyugodtam. Egy nappali volt szembe velünk, és egy kisebb konyha, ahol még ha főzni nem  is fogunk mégis jól jött erre a pár napra amit itt töltünk. Alina nem tudja, de nem maradunk itt sokáig, utána megyünk egy saját házba, ami eredetileg Bob-é.
- Jól néz ki - ment előre Alina, hogy körülnézzen. Én utána mentem, csak hogy én is tisztába legyek azzal, hogy milyen a lakosztályunk. - Úgy néz ki gondoltak ránk és külön szobába tesznek minket - mosolyodott el elégedetten, ahogy meglátta a két külön szobát, egy-egy kisebb francia ággyal.
- Viszont egy fürdőn osztozkodunk - néztem be a nagy fürdőszobába, aminek a közepén egy nagy kád helyezkedett el. Ha jobban megnéztem körülbelül belefértek volna abba a kádba vagy négyen is. Talán.
- Akkor csináljunk beosztást.
- Komolyan? - néztem rá a lányra meglepődötten.
- Igen. Nehogy véletlen valaki benyisson a másikhoz, miközben fürdik vagy valami - ha jól láttam egy kicsit elpirult, aminek következtében vissza kellett fojtanom egy kisebb kuncogást, mert elég viccesen hangzott, hogy az egyik legrendetlenebb lány, akit ismerek beosztást akar csinálni, hogy ki mikor használhassa a fürdőt.
- Nem hiszem, hogy kéne. Ha megtanítottak kopogni, akkor nem lesz gond - válaszoltam.
- Engem megtanítottak, de nem vagyok benne biztos, hogy téged is - vágott vissza.
- Megnyugtatlak, még nem felejtettem el - kacsintottam rá és elfoglaltam az egyik szobát, ami közelebb volt a fürdőhöz. Azt hiszem ez a szoba kicsit kisebb volt, mint a másik, így Alina nem szólhat azért, hogy elfoglaltam a nagyobbat.
A következő percek inkább pakolással teltek, mindketten kivittük a tisztálkodáshoz való cuccainkat a fürdőbe, persze pont egyszerre, így az ajtóba vívtunk egy kis harcot azért, hogy ki mehessen be előbb, ami egy kisebb párbeszédet igényelt.
- Ashton, én vagyok a lány, illik előre engedni ilyenkor engem - kezdett bele Alina.
- Simán beférnénk mindketten, ha nem lenne ilyen nagy segged - vágtam rá, szinte automatikusan, hisz régebben egyfolytában ezzel jöttem neki, ha nem fértünk el valahol.
- Inkább a nagy egód miatt nem férünk be, na menj innen - próbált arrébb tuszkolni, de nem igazán sikerült neki, mivel kicsivel erősebbnek bizonyultam nála, bár meg kell hagyjam, nem volt egy gyenge lány. - Nem hiszem el, így soha nem fogunk kipakolni - nyomta magát előre, aminek következtében valahogyan sikerült becsúsznia és elkezdett pakolni az egyik polcra. Annyi hajápolási és testápolási cucca volt, hogy azt hittem nekem nem marad helyem.
- Minek ennyi cucc? - kérdeztem , miközbe én kitettem a tusfürdőm, samponom, borotvahabom és a fogtisztítási dolgaimat.
- Mert van itt olyan hajápoló, amit külön kevert nekem ki a bátyám barátnője, ő ilyenekkel foglalkozik és nagyon jók - magyarázta, miközben a fogkeféjét tette ki abba a tartóba, ahova én is tettem az enyémet.
- Hát oké. Amúgy még soha nem láttam a bátyádat, nem él veletek? - kérdeztem, mert sokat hallottam már Andrew-ról, de egyszer nem láttam még.
- Nem, ő tudod... már elköltözött egy ideje. Idősebb nálam majdnem tíz évvel - habár most ezt elmondta nekem, éreztem a hangján, hogy nem igazán szeretne róla beszélni, így nem is erőltettem annyira ezt az egészet, pedig a kíváncsiság ott fúrta az oldalam. De én se meséltem még neki a családomról, ő miért tenné? Oké, azt tudom, hogy kicsit rossz a családi háttere, de ezeket is csak Michaeltől tudjuk a srácokkal, mert az elején, mikor Alina kicsit sok időt töltött velünk -ami a többieket nem zavarta, ellenben velem- rákérdeztem, hogy miért, nincs magán élete? Erre persze jött a válasz, hogy ő a legjobb barátja és nem akarja elveszíteni így se, hogy most egy bandába zenél velünk, azért van itt, de átláttam a dolgon és mikor már túl sokszor jött át idegesen, esetleg sírva a lány, muszáj volt valamit mondania nekünk. Így tudtuk meg, hogy Alina anyja nem éppen a legjobb anyuka.
- Nekem is vannak testvéreim. Egy húgom és egy öcsém. Köztünk is van egy jó pár év, de jól kijövünk egymással - csak azért mondtam ezt el neki, hogy így hátha többet tudok meg róla. De nem igazán akart beszélni.
- Igen, láttam már őket azt hiszem egyszer élőbe - mosolyodott el. - Látszik, hogy szereted őket.
- Igen, nagyon. Kicsit nehéz is most ez így nekünk, hogy nem vagyok velük. Főleg Lauren mellett. Tizenhárom éves és lassan kezdődik a pasizós korszaka - már a gondolattól ideges leszek, ha eszembe jut, hogy pár év és Lauren mutatja be a barátait aztán mikor szakítanak esetleg mennyire ki lesz borulva. Nem akarom így látni őt.
- Az én bátyám se igazán volt mellettem ebben a korszakban, de néha haza jött látogatóba és ha találkozott egy pasimmal furcsán méregette őt. Eleinte Michael-el se volt kibékülve, de aztán látta, hogy tényleg nincs köztünk több mint barátság és megbékélt vele. Azt hiszem bírja - mosolygott.
- Volt mikor máshogy néztetek egymásra Mikey-val, mint barátok? - kérdeztem rá.
- Az én részemről nem emlékszem. Tudod, nekem soha nem voltak legjobb barátnőim. Nem szívleltek, mert volt egy egy évvel idősebb srác akivel lógtam és azt hitték el vagyok szállva magamtól, hogy idősebbekkel barátkozok - nevetett fel kínosan, miközben visszaidézte a régi emlékeit. - De Michael sem, vagyis nem hinném. Ez tényleg egy igazi fiú-lány barátság. Sőt, olyan, mintha ő lenne a fiatalabbik bátyám.
- A fiúkkal eleinte azt hittük együtt vagytok - mondtam el neki amit már Michael is tudott, mivel rá kérdeztünk anno.
- Hallottam róla - mosolygott és abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Alina ment és nyitotta ki.
- Halihóóóó! - üvöltött egyszerre a három srác, ahogy beestek az előtérbe.
- Kipakoltatok már? - kérdezte Calum és elindult a fürdő felé, ahonnan én mentem feléjük épp. - Áh, itt vagy Ashton - karolta át a vállam és vitt oda a többiekhez.
- Arra gondoltunk, hogy elugorhatnánk kajálni. Itt olyan elegáns ételek vannak, mi pedig valami hízlaló, egészségtelen cuccot akarunk enni - kezdett bele Luke, jöttük megmagyarázása képpen.
- Ah, de jó, éhen pusztulok. Induljunk - kezdett el tolni minket ki az ajtón Alina.
- A kulcs! - szóltam rá, mire ő "jaj, a kulcs!" felkiáltással visszament érte, majd bezárta az ajtót és végre indulhattunk utunkra.
Kint a hotel előtt volt pár rajongó, így kísérettel kellett elmennünk enni, persze tisztes távolságból figyeltek minket, mivel nem nagyon jöttek oda hozzánk rajongók, csak egy kettő, az is képet, vagy aláírást kérni és mi természetesen megtettük amit kértek. Alina mosolyogva csinálta a képeket és meglepődött akkor, mikor a lányok vele is kértek képet.
- Még mindig nem értem velem miért akarnak képet - sóhajtott fel a mekibe az egyik sarok asztalnál, ahol elfértünk kényelmesen öten.
- Azért, mert Ashon Irwin a pasid - válaszolta Luke teli szájjal, ami igazán gusztusos volt.
- Az ismert embereknek, ha van barátjuk, esetleg barátnőjük, velük is szokásuk képet készíteni. Ott van mondjuk Louis Tomlinson. Neki a barátnője Eleanor és ő vele is csinálnak képeket a rajongók, sőt van, hogy vele még Louis nélkül is akarnak képet csinálni. Szokd meg - kezdett el regélni Michael.
- Nehéz dolgom lesz - sóhajtott a lány és neki kezdett a kajának, ami elötte hevert már egy kis ideje.

Kicsivel később visszamentünk a szállásra. Az egész napunkat sétálással töltöttük, alig éreztem már a lábaimat annyit mentünk. Persze nem néztük meg még szinte egy nevezetességet sem, inkább csak bóklásztunk és szórakoztunk. Beültünk fagyizni egy két helyre, voltunk a tenger parton is, de nem fürödtünk benne, csak elvoltunk. A fiúkkal kitaláltuk, hogy homokvárat építünk, így Michael és Luke került egy csapatba, én pedig Calummam építettem, Alina pedig eldöntötte, hogy melyik vár nézett ki jobban. Nem mi nyertünk, amiből egy kisebb vita alakult ki, hogy nem igazság, mivel Luke-ék homokvára rosszabbul nézett ki, sőt a fele hiányzott, de Alina ezt azzal magyarázta, hogy nekünk meg csak annyiból állt, hogy egy kis dombot építettünk arra pedig rátettünk egy kis botot levéllel, ezzel zászlót készítve. Jó, igaza volt, de attól még a miénk egybe maradt és nem esett szét, szóval megegyeztünk a végén egy döntetlenben.
- Teljesen ki vagyok - terült ki a nappaliban található ülőgarnitúrán Alina.
- Én is - huppantam le mellé, majd ő is felült és egymással farkasszemet néztünk, ugyanis ugyanarra gondoltunk. Egy fürdő, két fáradt ember. A következő pillanatban felpattant és elkezdett futni a fürdő felé, én pedig követtem és be is értem, mivel kicsit hosszabb lábaim voltak, mint neki, viszont ő simán kitudott bújni a támadásaim elől, mivel kisebb volt és fürgébb. A végén az lett, hogy egyszerre estünk be a fürdőbe és ott elkezdtünk vitatkozni a földön elterülve azon, hogy mégis ki kezdje a fürdést.

5.fejezet

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, viszont lenne egy pár kérdésem hozzátok.

Szóval, mostantól sűrűbben fogom hozni a részeket, így az első kérdés : Minden héten fel tennék egy részt. Melyik nap legyen az a nap? 

Második: Körülbelül milyen hosszúságú részeket szeretnétek? 

Köszönöm, ha válaszoltok és lenne még valami.

Itt egy csoport, ahova minden részből részleteket teszek ki. 

Link: CSOPORT

Puszi, Tiaa. ♥

Alina

A felszállást követően egy nagyon hosszú utazásnak néztünk elébe. A repülőn elfoglaltam magam, filmet néztem és közbe el is aludtam.
Egy idő után arra keltem, hogy valaki a vállamat rázza, aki nem más volt, mint Michael. Álmos szemekkel felnéztem rá, a nyakamat elfeküdtem és még a kedvem is rosszabb lett, hisz utálom ha felkeltenek, hiába tudtam, hogy leszállunk.
- Ne legyél morci, valószínűleg fotósok hada lesz a reptéren, csak miattunk - hát ez a hír igazán feldobott. Gyilkos pillantásokat küldtem a színes hajú srác felé, aki erre elnevette magát én pedig az ujjaimmal elkezdtem a hajamat kifésülni, hogy ne kócos hajjal kelljen szerepelnem a képeken, amik biztosan a neten lesznek pár perccel a fotó elkészülte után, de mivel lehetetlennek bizonyult, hogy normálisan nézzen ki fésű nélkül, így egy hajgumival kontyba fogtam. Éreztem, hogy valaki végig figyel a bal oldalamon, így felhúzott szemöldökkel néztem a göndör hajú fiúra, afféle "mit szeretnél?" nézéssel, de ő nem értette úgy látszik, így csak tovább nézett ki az ablakon, ahol már közelebbről láthattuk a többi gépet, amik épp felszállni készültek, vagy éppen pár perccel ezelőtt szálltak le.
- Na jó, én fent maradhatok a gépen? - néztem riadtak a többiekre. Most gondoltam csak bele ebbe az egész álbarátnős dologba.
- Nem, szépen leszállsz te is velünk és jól érezzük magunkat a nyaralásunkon - szorította meg Mikey bíztatóan a kezem.
- Ha ma meghalok, elvárom, hogy sok virágot hozzatok a temetésemre, mivel ahogy kilépünk a repülő ajtaján - mutattam hátra - engem szétszednek a lányok, hogy elvettem tőlük az ő szexi dobos srácukat - mutattam most Ashtonra, aki elmosolyodott, gondolom a "szexi dobos" jelzőre.  - Ne vigyorogj, tőled várom el a legszebb koszorút, hogy belementem ebbe - szúrtam le.
- Nem erőltettem rád.
- De mivel Michael a legjobb barátom és a szívemen viselem a banda sorsát, így természetesen belementem - folytattam.
- Akkor miért nem az ő barátnőjét játszod el? - ismét egy pimasz mosolyt villantott, amivel tudta, milyen könnyen fel tud idegesíteni.
- Komolyan, néha olyan gyerekesen viselkedsz, pedig tudtommal te vagy a legidősebb közülünk! - világosítottam fel amit persze ő is tudott, hisz ki nem tudja a saját életkorát?
- Azért viselkedek gyerekesen, mert... - várta, hogy befejezzem de csak leintettem és karba tett kézzel néztem inkább az előttem ülő, kopaszodó ember fejét.
- Srácok, mindjárt földet érünk - kezdett el izgatottan mozgolódni mögöttünk Luke.
- Hurrá! - tettettem lelkesedést, de a hangomból lehetett hallani mennyi kedvem van ehhez az egész nyaraláshoz.
- Azért ennyire ne örülj - kezdte el piszkálni a kontyom, így valamennyire szét jött, szóval kezdhettem újra összefogni, hogy ki is nézzek valahogy.
- Hé, én örülök, már amennyire ennek lehet. Legalább nyertem egy ingyen nyaralást - sóhajtottam és inkább mondtam magamnak, mint nekik, de ők egyetértően bólintottak, jelezve ezzel, hogy igazat beszélek, mivel nekem semmit nem kell fizetnem ebből az útból, szerencsére. Mivel anyagilag nem álltunk úgy, hogy megengedhessem magamnak ezt az utazást, így kicsit tényleg örültem neki, bár nem szívesen hagytam otthon aput egyedül anyával. De megígérte, hogy nem borul ki ha csinál valamit és majd hív, ha baj van, szóval egy kicsit megnyugodtam. De csak egy kicsit. Persze ezt nem akartam mondani a fiúknak, egyedül Michael tudott mindent rólam és a családomról, más nem igazán. Nekem nem voltak igaz barátnőim, akikkel mindent megbeszélhettem. Nekem csak egy Mikey-m volt, aki éppen annyira pótoltak a lány barátokat, ahogy azt kell. Ő elmondta nekem a véleményét a ruháimról, sőt pár hete még a hajamat is kivasalta, szóval jók voltunk. Már ha ez normális.
Pár perccel később tényleg leszállt a gépünk, épségben érkeztünk meg a leszálló pályára, ami egy kis ideig nyugodtsággal töltött el, de a pulzusom máris az egekbe szökött, mikor eszembe jutott, hogy még kevesebb időm van felkészülni a ránk váró tömegre, vagyis a fiúkra váró tömegre, hogy helyesbítsek. Mert rám senki nem várt.
- Végre itt vagyunk - lépett ki a levegőre Cal és mélyen beszívta a floridai levegőt. Calum után Ashton lépett ki a levegőre, utána pedig szorosan én mentem mögötte. Bementünk a csomagokért, ahol megláttam a Miami International Airport feliratot. Örültem, hogy itt vagyunk. Imádtam Miami-t, imádtam minden országot, mindenhova elszerettem volna jutni, de tudom, hogy ehhez sok pénz szükséges, de nem szerettem volna feladni ezt az álmomat, így bíztam benne, hogy egyszer képes leszek eljutni sok-sok országba.
A váróba két nagydarab biztonsági őr fogadott minket, akik segítettek átjutni a lányok tömegén. Nem voltak túl sokan bent, de éreztem, hogy ahogy kiérünk, többen lesznek, szóval örültem, hogy volt aki "megvéd" minket. Hallottam, hogy pár lány próbálja valamilyen módon kifejezni a nemtetszését felém, de voltak akik olyanokat suttogtak a hátunk mögött, hogy "De aranyos pár", vagy más dolgokat és ez valamennyire jó érzéssel töltött el, még ha tudtam is, hogy Ashton meg én igazából nem alkotunk egy párt. Idegen volt nekem ez az egész dolog. Ashton kezei nagyobbak voltak az enyémeknél, de biztonságba éreztem magam, mikor kimentünk a kapun és egyre több lány vett körül minket, ő pedig mellettem volt, fogta a kezem és közelebb vont magához. Ez kívülről tényleg úgy nézhetett ki, hogy mi mennyire szeretjük egymást és hogy a göndör hajú srác mennyire óv engem, de mi tudtuk, hogy ebben annyi az igazság, hogy Ashton próbált engem azért valamennyire védeni, de az sem érdekelte volna őt igazából, hogy engem elsodor az ember tömeg. Szóval így álltunk.
- Gyerünk, üljetek be - nyitotta ki a kocsi ajtót az egyik őr. Mi tettük amit kért és sietve szálltunk be a fekete kocsiba, hogy elvigyenek minket a hotelbe, ahol megszálltunk. Az őrök még bepakolták a táskáinkat a csomagtartóba és ők is beültek előre, hogy elvihessenek.
Egy körülbelül tíz perces kocsi út után megálltunk egy magas szálloda előtt.
- Úr isten - ennyi tellett tőlem, mikor megláttam a szállásunkat. Gyönyörű volt, de ahogy kipakoltunk a kocsiból és bementünk az előcsarnokba még jobban eltátottam a szám.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte vigyorogva a legjobb barátom.
- Nem hiszem el, hogy ennyi hasznot hoztok. Úr isten, nem találok szavakat - körbe-körbe forogtam, egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Köszi Ali, ez szíven ütött - tette a bal mellkasára a kezét Luke.
- De most komolyan. Ez túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen. Biztosan álmodok. Csípjetek meg - de ahogy kimondtam meg is bántam, mert egyszerre négy srác csípett belém. - Aúú, ez fájt - néztem olyan csúnyán mindenkire, ahogy tudtam. Erre kaptam egy hajborzolást Calumtól, majd elvezettek a recepció felé, ahol megkaptuk a szobák kulcsait.
- Szóval, Mi hárman a srácokkal egy szobába leszünk, ti ketten - mutatott rám és Ashtonra Mikey - pedig egy szobába. Kérlek ne öljétek meg egymást nagyon - adta oda a kulcsunkat nekem. Ismét egy szúrós pillantással ajándékoztam meg a fiút és a kulcsot kikapva a kezéből eltrappoltam a lift felé, ami felvitt minket a szobáinkhoz.

4.fejezet 2/2

Sajnálom, hogy ilyen rövidke rész lett, de ugyebár a 4.részt ketté szedve tettem fel. Ígérem a következő rész sokkal hosszabb lesz! 

Puszi, Tiaa. ♥

Alina

Miközben várakoztunk a járatunkra, észre vettük, hogy egyre több ember kezd el figyelni felénk és fotóznak. Kicsit frusztrált ez a dolog, de a többiek ezt észre vették és nyugtatni próbáltak. Igen, még Ashton is. Vagyis inkább ő, bár biztosan csak azért mert azt a látszatot kellett keltenünk, hogy mi ténylegesen egy pár vagyunk.
- Ne törődj velük, nézd őket levegőnek - suttogta a fülembe. Ez kívülről úgy nézhetett ki, mintha valami romantikus, bizalmas suttogás lett volna, de mi mind tudtuk, hogy nem az.
- Nehéz nem törődni velük, ha itt állnak pár méterre tőlünk és fotóznak - fejemet a mellkasának hajtottam, így érezhettem parfümének illatát. Meglepődtem, mert ez az a parfüm volt, amit még tőlem kapott karácsonyra. Tudom, ez furcsán hangzik, miért veszek ajándékot annak a személynek, akit utálok? Mert igazából nem is utálom, inkább csak nem kedvelem, viszont "barátok" vagyunk. Ismerjük egymást már lassan három éve és az a három év nem csak veszekedéssel telt. Emlékszem egyszer, mikor a többi fiú nem ért rá, Ashton viszont igen, ő segített nekem. Sírtam már a vállán egy fiú miatt és nevettem is vele, mikor mesélték a fiúk a furcsa sztorikat, amik történtek velük utazásaik alatt. Ha jobban belegondolok annyira nem is utáljuk egymást Ashtonnal, egyszerűen csak az éltet minket, hogy találjunk valami okot arra, hogy egymásba köthessünk.
- Srácok, most nagyon fogtok utálni emiatt, de csinálhatnátok valamit, amit az igazi párok szoktak - lépett hozzánk vigyorogva Cal.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, de aztán leesett. Ránéztem Ashtonra, hogy neki erről mi a véleménye de ő csak vállat rántott.
- Jó, akkor most elmegyek és várjatok egy kicsit, ne legyen feltűnő, hogy én szóltam - kacsintott ránk, aztán arrébb ment és tovább beszélgetett Luke-al és Mikey-val. Pár perc múlva Ashton ismét közelebb hajolt és a fülembe suttogott.
- Figyelj, tudom, neked is annyi kedved van most ehhez, mint nekem, de ha már elkezdtük csináljuk rendesen oké? Nem csókollak meg rendesen most, elég lesz nekik annyi, hogy szájon csókollak, rendben? - kérdezte, de nem várt a válaszomra, kicsit lehajolt, hogy szája elérje a számat, majd ajkaink összeértek. Nem volt rendes csók, nem tartott sokáig, de mégis furcsán bizseregtek az ajkaim utána. Ismeretlen érzés volt és nem akartam, hogy Ashton ilyeneket váltson ki belőlem. Egyáltalán nem akartam.

Ashton

Őszinte leszek, régóta gondoltam arra, milyen is lenne megcsókolni Alinat és tessék, most itt van rá az alkalom. Bár nem ő szívem választottja, még a vak is látja, hogy nem egy csúnya lány, sugárzik belőle a magabiztosság, nem panaszkodik soha azért, hogy kövér, vagy fogynia kell, bár lehet azért, mert fiúk mellett nőtt fel. Összességében eddig csak úgy gondoltam rá, mint Michael legjobb lány barátjára és arra a lányra, akit elviselek, de valamiért nem tudok annyira kedvelni, hogy tényleg barátnak tituláljam. Ő egy ismerős akivel néha elvagyok, néha veszekszek, de semmi több.
Miután adtam egy csókot a szájára elfogott egy furcsa érzés, amit nem tudtam minek tulajdonítani, így nem is foglalkoztam vele, csak tovább beszélgettem az előttem álló lánnyal és a mellettünk hülyéskedő fiúkkal. Egy kicsit feloldódott Alina is, nem volt annyira feszült, mint az elején. Pár perc múlva szólították az utasokat, hogy felszállhatnak a Floridai járatra, így elindultunk mi is a gépünk felé.

~Díj

Kissé meglepődtem, amikor pár napja láttam, hogy az egyik rész alatt megajándékoztak egy díjjal.
Köszönöm szépen Lena A.D!

Szabályok:
- Írj 10 dolgot magadról
- Válaszolj 10 kérdésre
- Tegyél fel 10 kérdést
- Küldd tovább


Magamról:
- Körülbelül 4 éve írok blogokat
- 17 éves vagyok
- NAGYON szeretek olvasni
- Nem szeretem az ünnepeket
- Szeretek énekelni, bár hangom nincs hozzá
-Teen Wolf fan vagyok
- Minden vágyam, hogy eljussak Los Angelesbe, Londonba, Párizsba és Miamiba
- Nem tudom mi szeretnék lenni, ha felnövök
- Egyke vagyok
- Ez csak 9 dolog, több nem jut eszembe :)

Lena A.D kérdései:


1. Hogy képzeled el magad 30 évesen? Ötletem sincs. Komolyan.

2. Éreztél már úgy, hogy jobb ha meg se születtél volna? Szerintem sok tini volt már így vele, de biztos vagyok benne, hogy okkal születik mindenki. :)

3. Szoktál énekelni? Szoktam, ismerőseim legnagyobb sajnálatára.

4. Ha a kedvenc hírességed jönne az utcán veled szemben, mit tennél? Szerintem lefagynék, csipkedném magam, hogy jól láttam e, nem káprázik e a szemem, aztán talán lenne bennem annyi bátorság, hogy oda megyek hozzá és kérek egy képet, vagy aláírást. :)

5. Kutya vagy macska? Vagy mind kettő? Jobban szeretem a kutyákat, de van macskám is meg kutyám is, szóval legyen mindkettő. :)

6. Hányadikos vagy? Titkos információ :)

7. Hány fejezetet tervezel a blogodban? Nem vagyok biztos benne, de 20 körül megszeretnék állni. :)

8. Demi Lovato vagy Selena Gomez vagy Nina Dobrev? Demi Lovato példakép számomra, nagyon erősnek tartom őt, szóval őt mondanám, persze Selena-t és Nina-t is kedvelem :)

9. Luke Hemmings vagy Harry Styles? Mondhatom mindkettőt? :)

10. Galamb vagy pingvin? Mivel félek a galamboktól, így természetesen pingvin.

Az én kérdéseim:

1. Mik a terveid a jövőre nézve?
2. Ha elkezdesz írni egy blogot, a szereplők mennyire nőnek a szívedhez?
3. A főszereplőd mennyiben hasonlít vagy különbözik tőled?
4. Kedvenc bandád/énekesed?
5. Van példaképed? Ha igen, ki az?
6. Komolyan gondolod az írást? Eltudnád képzelni, hogy ez legyen a munkád?
7. Szeretsz könyveket olvasni? Ha igen, milyen témában?
8. Szoktad más blogjait olvasni?
9. Milyen témában szeretsz írni?
10. A családod ismeri a történeteid? Megosztod velük is a munkád, vagy csak az olvasóiddal?

A díjat küldeném:

Broken Drumstick
Szerelem a neten
5SOS-sorozat
Baby project
Egy elírt telefonszám

4.fejezet 2/1

Hai! 

Szóval, itt lenne a 4 fejezet első része, mivel nem tudtam befejezni, így inkább kitettem, csak hogy ne kelljen annyit várnotok a következőre.

Kérlek hagyjatok nyomot magatok után, hogy itt jártatok.

Puszi, Tiaa.

Alina

Eltelt két nap azóta az ominózus interjú óta én pedig sorra kapom az üzeneteket Twitteren és Facebookon. Az utóbbin olyan sokan jelöltek be, hogy már nem győzöm visszautasítani, így inkább a könnyebb megoldást választottam és függesztettem magam. Ashtonnal azóta nem beszéltünk, sőt, Michael-el sem igazán, csak kétszer, azt is telefonon de csak arról beszéltünk, hogy mit pakoljunk be. Igen, nekem nem kell lány legjobb barát, itt van nekem egy olyan fiú, aki még akkor is megmondja a véleményét a ruháimról, vagy a kinézetemről ha rosszul is esik, de ezt tisztelem benne.
Szóval nem volt más választásom, bár kicsit reménykedtem benne, hogy apa ellenzi, de mivel azt mondta, hogy ő úgyis üzleti útra megy, anyuval meg ilyeneket nem szoktam megbeszélni, így kénytelen voltam menni.
Az utazás reggelén összefutottam a konyhába anyámmal.
- Hova mész? - kérdezte meglepődve, miközben kávét szürcsölgetett egy divat magazin társaságában. Igen, ez ő.
- Michaelékkel elutazunk, apu elengedett. Neked van valami ellenvetésed ez ügyben? - kérdeztem, miközben próbáltam lecipelni a lépcsőről a nagy bőröndömet. Tényleg nagy volt, direkt ezt választottam, mivel nem mondtak konkrét időt mikor jövünk haza.
- Ha Michael ott lesz, akkor nem, nincs semmi - erre csak a szememet forgattam. Anyám mindig is többet képzeld a kettőnk barátságába, azt mondta, mi vagyunk az igazi álom pár. Nem tudom, hogy neki mit jelent az álom pár, de ha azt nézzük, hogy külsőleg teljesen különbözünk, akkor már nem vagyunk azok. Mikey világosabb bőrű, haj színeit sűrűn változtatja és még így is színesebben öltözködöm mint ő. Én sötétebb bőrű vagyok -hála anyám olasz génjeinek-, a hajam színe mindig egyszínű -sötétbarna, szinte fekete-. Egyedül a szemem emelkedik ki, ami a kék összes árnyalatát magába foglalja.
- Oké, akkor én megyek - térítettem magam észhez. Felvettem egy rövid szárú tornacipőt és kisétáltam az ajtón, magammal rángatva hatalmas bőröndöm. A házunk előtt már vártak a fiúk, egy kisbusszal jöttek értem. Odavonszoltam a kocsihoz a csomagom és megvártam, míg valaki kiszáll és segít bepakolni, de persze ezt egyik srác se tettem meg, így kénytelen voltam beszólni nekik, mire Ashton kipattant a kocsiból -nem, nem azért, mert ennyire megkedvelt, hanem mert ő ült a legközelebb az ajtóhoz- és egy lendülettel betette a járgányba a cuccom.
- Köszönöm - morogtam az orrom alatt, majd beszálltunk a kocsiba, ahol Bob is ott ült. Jé, az előbb nem is vettem észre. - Sziasztok - üdvözöltem őket mosolyogva és dobtam Michael felé egy puszit.
- Szia - válaszoltak szinte teljesen egyszerre ami amúgy elég kísértetiesen hangozhatott volna, de már megszoktam, így csak helyet foglaltam az ablak mellett, Ashton előtt.
- Oké, szóval figyelmeztetlek titeket, hogy lehetséges, hogy lesznek fotósok a reptéren, viszont az utazást nem jelentettük be, szóval kevés rá az esély, de azért így is tegyetek meg mindent, hogy úgy nézzetek ki, mint egy boldog, fiatal pár - nézett ránk. Én bólintottam, Ashton pedig morgott valamit, amit nem hallottam, de nem is nagyon izgatott. - Viszont, ha látnak titeket a gépre felszállni biztosan várni fognak titeket Floridában - oké, ez kezdett sok lenni. Egy pillanatra Mikey-ra néztem, akitől kaptam egy bíztató mosolyt, így kicsit sikerült feloldódnom. De csak egy kicsit.
- Te is jössz? - kérdeztem tőle, mert én úgy tudtam, hogy csak 5-en megyünk.
- Nem, én itthon maradok elintézni pár dolgot, de szerintem enélkül is eleget fogok rólatok hallani - igen, abban én is biztos vagyok.

Ashton

Én nem akartam ezt az egész utat, sőt nem akartam ezt az egészet, de most már nincs visszaút, muszáj megjátszanom magam több ezer, százezer - talán millió?- ember előtt. Az interjú után kaptam egy hívást anyámtól, aki eléggé lecseszett, hogy nem meséltem neki az új barátnőmről. Nem akartam neki is hazudni, de muszáj volt mindenkivel elhitetni ezt az egészet, így neki is kénytelen voltam azt mondani, hogy Alina a barátnőm, akit kezdek megkedvelni.
- Remélem hamarosan bemutatsz neki. Kíváncsi vagyok ki csavarta el a kisfiam fejét - annyira boldognak hangzott, hogy elkezdett mardosni a bűntudat.
- Persze, amint hazajöttünk - válaszoltam, majd letettem a telefont, nehogy elszóljam magam.
Most pedig itt ülök egy kocsiban a három legjobb barátommal és a lánnyal, aki egy ideig a barátnőmet játssza, útban a repülőtér felé, ahonnan Floridába repülünk egy kicsit kikapcsolódni, bár ezt inkább nevezném munkának, mint szabadságnak.
Miután Bob lerendezett minket, oda is értünk a reptérre. Kinéztem az ablakon és nem láttam egyetlen fotóst se, viszont így is meg kell játszanunk az egészet, szóval kinyitottam a kisbusz ajtaját és kiszálltam, majd a csomagtartó felé vettem az irányt, hogy kivehessem a saját és Alina csomagját. Mosolyogva megköszönte nekem, majd kézen fogtam és elindultunk befele a váróba, ahol helyet foglaltunk, hogy megvárjuk míg a mi járatunkat szólítják. Útközben pár ember felismert minket, akikkel készítettünk egy közös képet.
- Ő Alina, ugye? - kérdezte az egyik lány tőlem.
- Igen, ő lenne az - húztam közelebb magamhoz, nagy mosollyal az arcomon és homlokon csókoltam.
- Kérhetnék egy hármas képet veletek? - éreztem, hogy Alina kicsit megmerevedett, ezért válaszoltam.
- Persze- próbáltam nagyon kedves lenni, hisz a rajongók nem tehettek arról, amit én elrontottam, szóval rajtuk nem akartam levezetni a feszültségem, ami már egy kicsit el is szállt, amikor tisztáztam a pár nappal ezelőtti interjúban, hogy foglalt vagyok. Csak az a tudat nem nyugtatott meg, hogy Alinával kell egy párt alkotnom.
Beálltunk hárman egy képre. A lány - azt hiszem Allie volt a neve- állt középen, Alina és én pedig a két oldalán. Mindhárman mosolyogtunk, és tényleg őszintének tűnt az én mosolyom, sőt még Alinaé is. A kép után elköszöntünk tőle és siettünk a járatunkhoz, ahol a többiek vártak minket a jegyünkkel együtt.

3.fejezet

Hai!

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket a jobb oldalon lévő szavazásra. 

Ne felejtsetek el komizni! Pár nap és látjuk egymást! ♥

Puszi, Tiaa.

Alina

Aznap, mikor belementem ebbe az álbarátnős dologba, Bob szólt a fiúknak, hogy másnapra szervezett egy interjút, ahol Ashton elmondhat mindent a rajongóknak, így történt az, hogy egy szép júniusi napon, kora reggel ülök a tv előtt, egyedül és várom, hogy a fiúk adásba kerüljenek. Eredetileg úgy volt, hogy én is megyek velük, persze csak kísérőnek, nem mint interjú alanynak, de inkább választottam a kényelmesebb megoldást, így pizsamában, müzlis tállal a kezembe hallgattam a fiúkat.

Ashton

Reggel nyolckor kezdődik egy interjú, ahol el kell mondanom mindenkinek, hogy Alina a barátnőm. Jobb programom is lehetne most, például szívesebben aludnék,de mikor ezt megemlítettem a többieknek nagyon csúnyán néztek rám és megkaptam azokat a beszólásokat, hogy én intéztem ezt el magamnak. Persze, hogy az én hibám. Mert a média nem szokott túlozni.
- Jó reggelt kívánok minden kedves nézőnek. Ez is Tim és Liv reggeli műsora. Fogadjátok nagy szeretettel a feltörekvő 5 Seconds of Summer nevű fiú bandát! – mosolygott a kamerába kedvesen Liv, az egyik műsorvezető, mi pedig a srácokkal nagy mosollyal az arcunkon integettünk a kamerának és az ott ülő rajongóknak.
- Nos, akkor kezdjünk is bele – nézett rám, illetve ránk Tim.
- Manapság felrebbentek olyan pletykák, hogy éjszakai életet él a 5 Seconds of Summer dobosa – itt felém tekintettek mindketten és vártam, hogy kérdezzenek.
- Mesélnél nekünk erről Ashton? – kedvesek voltak. Túl kedvesek.
- Persze. Nos, úgy hiszem, hogy a média ezt egy kicsit túl komolyan fogja fel. Igen, szoktam bulizni, de nem viszek haza minden éjjel más lányt, bármit is állítanak – kezdtem bele a mesémbe, de félbe szakítottak.
- Pedig a címlapok nem erről árulkodnak – és ekkor a kis képernyőn felvillant egy kép, ahol épp egy lánnyal vagyok. Erre tisztán emlékszem. A lány neve Sydney volt, de nem történt közöttünk semmi.
- Ez a kép pár napja készült – kezdte, de most itt volt az én időm félbe szakítani.
- Igen, viszont biztosan állíthatom, hogy nem történt köztünk semmi – ekkor Michael közbe vágott.
- Igen, ezt mi is biztosan állíthatjuk, hisz Ashtonnak barátnője van – mosolygott kedvesen rájuk, majd rám, de tőlem csak egy szúrós pillantást kapott.
- Igaz ez Ashton? Barátnőd van? – kezd érdekesebb lenni. - Mióta vagytok együtt? Honnan ismeritek egymást? Mindenre kíváncsiak vagyunk – kezdett el kérdésekkel halmozni Liv. Esküszöm úgy nézett rám, mint egy tini lány, aki várja a legújabb pletykákat a suli legmenőbb csávójáról -ami valamennyire igaz is volt, kivéve a tinit és a legmenőbb fiút, mivel én csak egy együttes dobosa vagyok-. Szóval így nézett ki, igen.
- Már azóta ismerem, mióta a banda megalakult. Michael legjobb barátja, Alina a neve. Eleinte utáltuk egymást, majd később kezdtünk rájönni, hogy sok a közös bennünk és elkezdtünk barátkozni. Már egy ideje éreztük, hogy mindketten többet érzünk mint barátok, így nyitottam felé és rákérdeztem kerek perec, hogy a későbbiekben szeretne e tőlem valamit. Szóval így jöttünk össze – válaszoltam készségesen a kérdésekre. Kicsit szépítettem a dolgokon amit megbeszéltünk, például az nem volt benne, hogy ki nyitott ki felé,de így láttam jónak.
- Ez nagyon aranyos történet – mosolygott rám először Tim, majd Mikey felé fordult. - Nem zavart téged Michael, hogy a legjobb lány barátod és az egyik legjobb haverod összejöttek?
- Nem. Igazából nagyon örülök neki, hogy Alina Ashton mellett kötött ki. Ő olyan nekem mint a húgom, nagyon féltem és tényleg örülök annak, hogy nem egy idegennel jött össze – oké, ezt se beszéltük meg, de úgy néz ki jól improvizálunk.
- Nem félsz, hogy ez kihat a barátságotokra később? Például ha szakítanak? – elegem volt már ezekből a kérdésekből.
- Nem hiszem, hogy ez tönkre tenné a barátságunkat és nem gondoltunk még arra, hogy mi lesz ha szakítunk. Hosszú távra tervezünk, jól megvagyunk – válaszoltam inkább én.
- Igen. Édesanyám is mindig mondogatta, hogy éljek a mának és ne törődjek a jövővel. Majd alakul valahogy. Mindenesetre is sok boldogságot nektek – mosolygott rám Liv. Megköszöntem, majd tovább beszélgettünk a közelgő turnénkról és a lassan kijövő albumunkról.

Alina

Az interjú után Michael hívott engem. Arra gondolt, hogy mi lenne, ha átjönne aminek nagyon örültem szóval egy félóra után kopogtatott is az ajtómon, szerencsére egyedül. Soha nem voltam az a tipikus cicababa, akit senki nem láthat smink nélkül és pizsamában, de most nem volt kedvem ezek után senkihez, csak a legjobb barátomhoz.
- Hogy tetszett az interjú? – kérdezte miközben szorosan öleltem magamhoz őt.
- Még mindig félek ettől az egésztől, de jók voltatok. Szépen improvizáltál te is meg Ashton is – mosolyogtam kedvesen Mikey-ra.
- Igen tudom. Viszont kitaláltam valami eszméletlen jót, ami neked is meg nekünk is kedvez.
- Mégis mi lenne az? – húztam fel a szemöldököm, ami azt jelentette, hogy kételkedek benne.
- Ez tekintsd születésnapi ajándéknak. Arra gondoltam, hogy kiruccanhatnánk, mondjuk Floridába – izgatottan várta a válaszom. Nem akartam azt mondani neki, hogy nem akarok menni, de hazudni sem akartam, hogy mennyire menni akarok.
- Jó ötlet ez? – kérdeztem rá félve.
- Persze. Így legalább lesz alkalmatok mutogatni magatokat a fotósoknak Ashtonnal és még nyaralunk is egyet – most már mindent értettem. Szó nincs itt a szülinapomról, egyszerűen csak elkezdjük ezt az egész színjátékot. Ennél jobb nyarat elképzelni se tudtam volna.

2.fejezet

Hai!

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket a jobb oldalon lévő szavazásra. 

Másodszor pedig: Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az első résszel kapcsolatban, imádlak titeket.
Ne felejtsetek el komizni. 2 nap és látjuk egymást! ♥

Puszi, Tiaa.

Ashton

- Ezt ti sem gondoltátok komolyan. Nem, nem és nem! - mondtam már sokadjára a fiúknak.
- De Ashton, ő van aki ismer is minket és nem egy rajongó plusz még nem is ismerik - válaszolta nyugodtan Michael.
- Meglehet, de elfelejtettél egy aprócska tényt. Alina és én utáljuk egymást. Hogy játszhatnám el valakivel azt, hogy együtt vagyunk, akit még csak nem is bírok? - kérdeztem igazából már nem is tudom hanyadjára. Biztosan sokszor említettem nekik, de nem érdekelte őket.
- Alina művészeti suliba jár. Ott tanul színjátékot is. Neki menni fog, hidd el. Te pedig próbálj romantikus lenni és hitesd el szépen mindenkivel, hogy mennyire oda vagy érte - válaszolta ismét Michael, a srácok pedig csak bólogattak minden szavára. Bob még mindig itt volt velünk, ő csak hallgatta a beszélgetésünket.
- És ha Alina nem egyezik bele? - igen, ez az. Talán szerencsém van és Alina nem megy bele, nekem meg nem kell semmit sem megjátszanom. Igen, ez így jó lesz.
- Ali a legjobb barátom, a fiúkat is kedveli és a banda sorsát is a szívén viseli. Benne lesz, hidd el - azt hiszem nincs vissza út. Ezt jól elszúrtam.

Alina

A hívás után siettem Ashtonékhoz, ahogy csak tudtam. Hogy miért hozzá? Azért mert Mikey azt mondta ott vannak. Nem értettem mit keresnek ott mindannyian reggel kilenckor, de a legjobb barátom hangja elég kétségbe esetten csengett, így siettem ahogy tudtam, majd negyed óra múlva már az ajtón kopogtattam. Calum nyitott ajtót, majd gyorsan betessékelt engem a konyhába, ahol a másik három fiú és Bob ült, a fiúk menedzsmentje.
- Oké, mi történt? - kérdeztem rájuk nézve.
- Gyere és elmagyarázom - húzott át a nappaliba Mikey. Egy ideig nem szólt semmit, csak nézte a padlót, majd a szemembe nézett és megszólalt. - Gondoltam hallottál már Ashton ügyes húzásáról - nem válaszoltam csak bólintottam egyet és folytatta. - Nos, arra jutottunk, vagyis Bob arra jutott, hogy kell neki egy álbarátnő és mivel te ismered Ashtont meg ugyebár minket is rád gondoltunk. Kérlek Alina, nagy szükségünk lenne rád - fogta könyörgőre. Nem válaszoltam, próbáltam felfogni a mondottakat. Szóval most azt kérik tőlem, hogy játsszam el Ashton barátnőjét. Azé az Ashtonét akit ki nem állhatok, sőt ő se szívlel engem.
- Erről őt is megkérdeztétek? - utaltam a konyhába szenvedő, másnapos dobosra.
- Igen, már beszéltünk róla. Nincs neki más választása, muszáj belemennie. Már csak te kellesz.
- Nem is tudom Mikey. Én nem akarok az újságokba szerepelni. Észre vettétek, hogy alig van nektek magánéletetek? Örülök, hogy eddig nem tudott rólam a média, erre most azt kéred tőlem, hogy játsszam el az egyik haverod barátnőjét? Ha még nem is lennétek híresek benne lennék, még így is, hogy nem szívleljük egymást.. - nem engedte, hogy befejezzem, a szavamba vágott.
- Kérlek Ali - és kész, nem bírtam tovább. Michael kölyökkutya szemei bármire rávesznek, legnagyobb sajnálatomra. Egy nagy sóhaj kíséretébe válaszoltam neki.
- Rendben - mondtam ki. Úristen, mire vállalkoztam?

A konyhába ültem, a hátam mögött Michael állt, mellettem a fiúk foglaltak helyet, előttünk pedig Bob. Éppen erről az egész helyzetről beszélt nekünk.
- Szóval, ha minden jól alakul nem kell sokáig egy párként mutatkoznotok. Megvárjuk míg a média leszáll Ashton csaj ügyeiről és tekinthetjük meg sem történtnek az esetet. Már csak egy jó sztorit kell kitalálnunk és azt, hogy mióta is tart ez köztetek - nézett rám, majd a göndörre. Én kérdően néztem a többiekre, hátha ők kitalálnak valamit. Luke szólalt meg.
- Alina azóta ismer minket mióta egy banda vagyunk. Mondhatjuk azt, hogy lassan három éve ismerik egymást, de csak pár hete jöttek össze - igen, ez talán jó sztori lenne.
- De miért pont most? Miért nem hamarabb? - kérdezte Cal. Jogos kérdés.
- Mondhatnánk azt, hogy már egy ideje kedvelik egymást, jobban mint barátok, de ők sem merték bevallani maguknak? - ismét Luke állt elő ötlettel.
- Nem, az nem jó. Ez tipikus "szeretem, de ő nem biztos, hogy így érez" sztori - szólaltam meg én.
- Akkor mondjuk ha azt mondjuk Alinak barátja volt? - kérdezett rá színes hajú barátom.
- Nem, ez se jó. Akkor meg az lesz a téma, hogy azért szakított a pasijával, mert Ashtont szereti és Alina jön ki rosszul. A rajongók mindent képesek túlreagálni - gondolkozott el Calum. Istenem, ez a dolog nehezebb, mint gondoltam volna. Pedig még csak azt beszéljük meg, hogy mi legyen a fedő sztori nekünk.
- Akkor mondjuk az eredeti sztorit. Alina és én nem kedveltük egymást, de egyre többet voltunk együtt és a gyűlölet átalakult barátsággá, majd így tovább - jé, itt van Ashton is? Észre se vettem eddig, hisz csak ott ült, és nézett ki a konyha ablakán.
- Igen, ez jó - szólalt meg Bob, utána pedig mindenki rám nézett, hogy beleegyezek e. Bólintottam. - Remek. Mióta vagytok együtt?
- Egy hete? - kérdeztem rá. Mindenki belement, így kezdődhetett a színjáték. Még mindig nem akartam elhinni, hogy én ebbe belementem.