Alina
Ahogy odaértünk a fiúkhoz, Michael maga mellé ültetett és átölelt.
– Akarsz beszélni? – kérdezte halkan, hogy a többiek ne hallják.
– Nem, minden oké. Csak hagyjuk ezt a témát – kértem meg legjobb barátomat, majd kicsit hangosabban kezdtem el beszélni. – Viszont most Ashtonnal mennünk kell, mert azzal az indokkal szabadultunk meg Ethantól, hogy elmegyünk és csak szólni jövünk nektek – néztem rájuk bocsánat kérően, de ők csak mosolyogva intettek le engem. Értem, szóval nincs baj.
– Majd írjatok ha a szállodába értetek – szorította meg a kezemet még bíztatóan Michael, én bólintottam és elindultunk valamerre.
– Most merre? – kérdeztem, mikor már félórája mászkáltunk a tengerparton. Igazából nagyon éhes voltam, hiába nem rég ettem és Luke nem volt itt, aki az én híres neves evőpajtim. Mondjuk szerintem nincs is ilyen szó, hogy evőpajti, igaz, nem érdekel, mi használjuk. Erre rátett egy lapáttal az, hogy már az út közben körülbelül negyedjére kordult meg a hasam. Szóval igen, éhes voltam.
– Éhes vagy? - kérdezte.
– Hű, most vagy gondolat olvasó vagy, vagy végre meghallottad, hogy korog a gyomrom.
– Szóltál?
– Jó, igazad van, bocsánat. Egy, null neked – sóhajtottam és elkezdtem húzni egy kajálda felé, ahol az illatokból ítélve finom hamburgereket adnak. Máris összefutott a nyál a számban. Ha Luke itt lenne, biztos már nem lenne mellettem.
– Kicsit feszültnek látszol – szólalt meg.
– Én? Feszült? Miből gondolod ezt? – kezdtem el hadarni, ami kicsit feltűnő volt, de aztán oda figyeltem a lélegzésemre (lassan beszív és kifúj) és reménykedtem, hogy a pulzusom is lassan visszakúszik kétszáz alá.
– Szorítod a kezem, nem igazán szólaltál meg az elmúlt fél órában és hiába nem akartad feltűnően tenni, azért láttam, hogy néha körül néztél – basszus, lebuktam.
– Nincs gáz, tényleg – mosolyogtam rá erőltetetten, de azt hiszem bevette, mert utána nem faggatott tovább.
Ashton
Láttam Alinán, hogy van valami baj és zavart, hogy nem mondja el nekem. De miért is mondaná, te barom? Hisz csak az ál barátja vagy, nem az igazi. De attól még elmondhatná nem? Végül is, azt hiszem kicsit javult a kapcsolatunk. Ez nem jelent semmit. Egyáltalán miért érdekel ennyire? Nem tartozik magyarázattal. De mégis érdekel miért lett ilyen feszült, amióta összefutottunk az exével.
– Én azt hiszem egy sajtburgert eszem. Te? – nézett rám, miután áttanulmányozta a büfé étel kínálatát.
– Szerintem én is. Ülj le, mindjárt jövök – szóltam oda neki és elmentem leadni a kérésünket. Adtak egy kis cetlit, rajta egy sorszámmal, hogy majd azt mondják be, ha kész a rendelés, így gyorsan megkerestem a szemeimmel Alinát, majd mikor megtaláltam egy félre eső asztalnál, leültem elé.
– Látom rajtad, hogy van valami – szóltam neki és azt hiszem egy kis aggódás is hallatszódott a hangomba. Alina rám nézett, majd figyelmét ismét a kezeire irányította és elkezdett játszani a kezén lévő karkötővel. – Nem beszélünk? – kérdeztem.
– Ashton, kérlek hanyagoljuk ezt, oké? – nézett fel mostmár egyenesen rám, de nem hagyhattam, hisz a szemei elárulták, hogy szenved. Mindez amiatt a fiú miatt?
– Mi történt Ethan-el, hogy ennyire felzaklatott a találkozásotok? – nem törődtem a kérésével.
– Semmi komoly, csak tudod... nagyon szerettem őt – kezdett bele egy nagyobb sóhajjal.
– Ezért viselkedsz úgy, mintha félnél valamitől?
– Nem félek tőle.
– Nem is ezt mondtam, de mostmár kíváncsi vagyok, hogy mi az igazság, mivel ha tényleg nem tőle félnél, akkor nem reagáltál volna erre ilyen hevesen – próbáltam okosnak mutatni magam, de ő felnevetett.
– Ne viselkedj úgy, mint egy kibaszott pszchiológus, Ashton. Nem áll jól – aucs, ez fájt.
– Mégis elkezdted mesélni mi a bajod – húztam fel a szemöldököm.
– Miért akarod nehezebbé tenni azt, ami már így is az? – temette bele fejét a kezébe. Ajaj, nehogy elkezdjen nekem sírni.
– Nem akarom nehezebbé tenni, de ha elmondanád, hogy mi volt, megkönnyítenéd az én dolgom is – válaszoltam neki.
– Bántott, érted? – nézett rám gondterhelt arccal.
– Bántott? – ez meglepett. Nem, nem csak meglepett, feldühített.
– Igen. Mostmár érted? Szerettem egy olyan fiút, aki megütött. De így is szerettem. Sőt, lehet még mindig szeretem.
– Hogy tudsz olyat szeretni, aki bántott téged? Mikor volt ez? – kezeim már ökölbe szorultak, szerencsére ezt ő nem látta, mivel az asztal takarta. Mielőtt válaszolhatott volna, bemondták a számunkat. Elnézést kértem tőle, majd siettem a kajánkért és szinte visszafutottam az asztalunkhoz.
– Szóval, hol is tartottunk?
– Úgy tudom, vagyis tudtam szeretni, hogy az elején nagyon kedves volt. Ő mellettem volt, mikor a padlóra kerültem.
– Michael is ott volt, nem?
– De, de ő más. Ő olyan nekem, mint egy második bátty – mosolyodott el.
– Tudott róla? Egyáltalán tudott róla bárki is? – kérdeztem rá, habár gondoltam mit fog válaszolni, de titkon reméltem, hogy megcáfolja az állításom.
– Nem, nem mondtam el senkinek. Azért lett vége a kapcsolatunknak, mert a legjobb barátnőmmel megcsalt. Azóta csak Michael és a banda van nekem – fájt így látni, habár eddig nem bírtam. Lehet ezért volt mindig velünk.
– Ezért voltál mindig velünk? – kérdeztem. Ő felnézett rám, láttam, hogy átgondolja mit akar mondani, majd bólintott. Nem, nem csak ezért és én tudni akarom, hogy még miért.