6.fejezet

Ashton

A szálloda szép volt, Alinának és nekünk is eléggé tetszett. A szobákhoz egy lifttel tudtunk felmenni, és minden emeleten volt egy kis terasz, ahova ki lehetett menni levegőzni, ha éppen nem akartál a szállodából kimenni. Volt még egy nagy wellness része is a szállásnak, ahol semmi csúszda nem volt, de legalább medencék voltak, habár ha már az ember Miamiban van, akkor inkább a tengerpartra megy, de így legalább ha nem akartunk menni sehova még ide lejöhettünk, hogy megmártózzunk.
Alina és én egy szobába kerültünk, ami lényegében vicces is, mivel eddig még egyszer sem aludtunk egy helységben és őszintén reméltem, hogy legalább külön ágyakkal megáldották a szobát és nem csak egy rohadt nagy francia ágy helyezkedik el bent. Még arra is gondoltam, hogy egy szív alakú ágyunk lesz, ami tele lesz szórva rózsákkal, mint a nászutas lakosztályok, de ahogy beléptünk az ajtón, megnyugodtam. Egy nappali volt szembe velünk, és egy kisebb konyha, ahol még ha főzni nem  is fogunk mégis jól jött erre a pár napra amit itt töltünk. Alina nem tudja, de nem maradunk itt sokáig, utána megyünk egy saját házba, ami eredetileg Bob-é.
- Jól néz ki - ment előre Alina, hogy körülnézzen. Én utána mentem, csak hogy én is tisztába legyek azzal, hogy milyen a lakosztályunk. - Úgy néz ki gondoltak ránk és külön szobába tesznek minket - mosolyodott el elégedetten, ahogy meglátta a két külön szobát, egy-egy kisebb francia ággyal.
- Viszont egy fürdőn osztozkodunk - néztem be a nagy fürdőszobába, aminek a közepén egy nagy kád helyezkedett el. Ha jobban megnéztem körülbelül belefértek volna abba a kádba vagy négyen is. Talán.
- Akkor csináljunk beosztást.
- Komolyan? - néztem rá a lányra meglepődötten.
- Igen. Nehogy véletlen valaki benyisson a másikhoz, miközben fürdik vagy valami - ha jól láttam egy kicsit elpirult, aminek következtében vissza kellett fojtanom egy kisebb kuncogást, mert elég viccesen hangzott, hogy az egyik legrendetlenebb lány, akit ismerek beosztást akar csinálni, hogy ki mikor használhassa a fürdőt.
- Nem hiszem, hogy kéne. Ha megtanítottak kopogni, akkor nem lesz gond - válaszoltam.
- Engem megtanítottak, de nem vagyok benne biztos, hogy téged is - vágott vissza.
- Megnyugtatlak, még nem felejtettem el - kacsintottam rá és elfoglaltam az egyik szobát, ami közelebb volt a fürdőhöz. Azt hiszem ez a szoba kicsit kisebb volt, mint a másik, így Alina nem szólhat azért, hogy elfoglaltam a nagyobbat.
A következő percek inkább pakolással teltek, mindketten kivittük a tisztálkodáshoz való cuccainkat a fürdőbe, persze pont egyszerre, így az ajtóba vívtunk egy kis harcot azért, hogy ki mehessen be előbb, ami egy kisebb párbeszédet igényelt.
- Ashton, én vagyok a lány, illik előre engedni ilyenkor engem - kezdett bele Alina.
- Simán beférnénk mindketten, ha nem lenne ilyen nagy segged - vágtam rá, szinte automatikusan, hisz régebben egyfolytában ezzel jöttem neki, ha nem fértünk el valahol.
- Inkább a nagy egód miatt nem férünk be, na menj innen - próbált arrébb tuszkolni, de nem igazán sikerült neki, mivel kicsivel erősebbnek bizonyultam nála, bár meg kell hagyjam, nem volt egy gyenge lány. - Nem hiszem el, így soha nem fogunk kipakolni - nyomta magát előre, aminek következtében valahogyan sikerült becsúsznia és elkezdett pakolni az egyik polcra. Annyi hajápolási és testápolási cucca volt, hogy azt hittem nekem nem marad helyem.
- Minek ennyi cucc? - kérdeztem , miközbe én kitettem a tusfürdőm, samponom, borotvahabom és a fogtisztítási dolgaimat.
- Mert van itt olyan hajápoló, amit külön kevert nekem ki a bátyám barátnője, ő ilyenekkel foglalkozik és nagyon jók - magyarázta, miközben a fogkeféjét tette ki abba a tartóba, ahova én is tettem az enyémet.
- Hát oké. Amúgy még soha nem láttam a bátyádat, nem él veletek? - kérdeztem, mert sokat hallottam már Andrew-ról, de egyszer nem láttam még.
- Nem, ő tudod... már elköltözött egy ideje. Idősebb nálam majdnem tíz évvel - habár most ezt elmondta nekem, éreztem a hangján, hogy nem igazán szeretne róla beszélni, így nem is erőltettem annyira ezt az egészet, pedig a kíváncsiság ott fúrta az oldalam. De én se meséltem még neki a családomról, ő miért tenné? Oké, azt tudom, hogy kicsit rossz a családi háttere, de ezeket is csak Michaeltől tudjuk a srácokkal, mert az elején, mikor Alina kicsit sok időt töltött velünk -ami a többieket nem zavarta, ellenben velem- rákérdeztem, hogy miért, nincs magán élete? Erre persze jött a válasz, hogy ő a legjobb barátja és nem akarja elveszíteni így se, hogy most egy bandába zenél velünk, azért van itt, de átláttam a dolgon és mikor már túl sokszor jött át idegesen, esetleg sírva a lány, muszáj volt valamit mondania nekünk. Így tudtuk meg, hogy Alina anyja nem éppen a legjobb anyuka.
- Nekem is vannak testvéreim. Egy húgom és egy öcsém. Köztünk is van egy jó pár év, de jól kijövünk egymással - csak azért mondtam ezt el neki, hogy így hátha többet tudok meg róla. De nem igazán akart beszélni.
- Igen, láttam már őket azt hiszem egyszer élőbe - mosolyodott el. - Látszik, hogy szereted őket.
- Igen, nagyon. Kicsit nehéz is most ez így nekünk, hogy nem vagyok velük. Főleg Lauren mellett. Tizenhárom éves és lassan kezdődik a pasizós korszaka - már a gondolattól ideges leszek, ha eszembe jut, hogy pár év és Lauren mutatja be a barátait aztán mikor szakítanak esetleg mennyire ki lesz borulva. Nem akarom így látni őt.
- Az én bátyám se igazán volt mellettem ebben a korszakban, de néha haza jött látogatóba és ha találkozott egy pasimmal furcsán méregette őt. Eleinte Michael-el se volt kibékülve, de aztán látta, hogy tényleg nincs köztünk több mint barátság és megbékélt vele. Azt hiszem bírja - mosolygott.
- Volt mikor máshogy néztetek egymásra Mikey-val, mint barátok? - kérdeztem rá.
- Az én részemről nem emlékszem. Tudod, nekem soha nem voltak legjobb barátnőim. Nem szívleltek, mert volt egy egy évvel idősebb srác akivel lógtam és azt hitték el vagyok szállva magamtól, hogy idősebbekkel barátkozok - nevetett fel kínosan, miközben visszaidézte a régi emlékeit. - De Michael sem, vagyis nem hinném. Ez tényleg egy igazi fiú-lány barátság. Sőt, olyan, mintha ő lenne a fiatalabbik bátyám.
- A fiúkkal eleinte azt hittük együtt vagytok - mondtam el neki amit már Michael is tudott, mivel rá kérdeztünk anno.
- Hallottam róla - mosolygott és abban a pillanatban kopogtak az ajtón. Alina ment és nyitotta ki.
- Halihóóóó! - üvöltött egyszerre a három srác, ahogy beestek az előtérbe.
- Kipakoltatok már? - kérdezte Calum és elindult a fürdő felé, ahonnan én mentem feléjük épp. - Áh, itt vagy Ashton - karolta át a vállam és vitt oda a többiekhez.
- Arra gondoltunk, hogy elugorhatnánk kajálni. Itt olyan elegáns ételek vannak, mi pedig valami hízlaló, egészségtelen cuccot akarunk enni - kezdett bele Luke, jöttük megmagyarázása képpen.
- Ah, de jó, éhen pusztulok. Induljunk - kezdett el tolni minket ki az ajtón Alina.
- A kulcs! - szóltam rá, mire ő "jaj, a kulcs!" felkiáltással visszament érte, majd bezárta az ajtót és végre indulhattunk utunkra.
Kint a hotel előtt volt pár rajongó, így kísérettel kellett elmennünk enni, persze tisztes távolságból figyeltek minket, mivel nem nagyon jöttek oda hozzánk rajongók, csak egy kettő, az is képet, vagy aláírást kérni és mi természetesen megtettük amit kértek. Alina mosolyogva csinálta a képeket és meglepődött akkor, mikor a lányok vele is kértek képet.
- Még mindig nem értem velem miért akarnak képet - sóhajtott fel a mekibe az egyik sarok asztalnál, ahol elfértünk kényelmesen öten.
- Azért, mert Ashon Irwin a pasid - válaszolta Luke teli szájjal, ami igazán gusztusos volt.
- Az ismert embereknek, ha van barátjuk, esetleg barátnőjük, velük is szokásuk képet készíteni. Ott van mondjuk Louis Tomlinson. Neki a barátnője Eleanor és ő vele is csinálnak képeket a rajongók, sőt van, hogy vele még Louis nélkül is akarnak képet csinálni. Szokd meg - kezdett el regélni Michael.
- Nehéz dolgom lesz - sóhajtott a lány és neki kezdett a kajának, ami elötte hevert már egy kis ideje.

Kicsivel később visszamentünk a szállásra. Az egész napunkat sétálással töltöttük, alig éreztem már a lábaimat annyit mentünk. Persze nem néztük meg még szinte egy nevezetességet sem, inkább csak bóklásztunk és szórakoztunk. Beültünk fagyizni egy két helyre, voltunk a tenger parton is, de nem fürödtünk benne, csak elvoltunk. A fiúkkal kitaláltuk, hogy homokvárat építünk, így Michael és Luke került egy csapatba, én pedig Calummam építettem, Alina pedig eldöntötte, hogy melyik vár nézett ki jobban. Nem mi nyertünk, amiből egy kisebb vita alakult ki, hogy nem igazság, mivel Luke-ék homokvára rosszabbul nézett ki, sőt a fele hiányzott, de Alina ezt azzal magyarázta, hogy nekünk meg csak annyiból állt, hogy egy kis dombot építettünk arra pedig rátettünk egy kis botot levéllel, ezzel zászlót készítve. Jó, igaza volt, de attól még a miénk egybe maradt és nem esett szét, szóval megegyeztünk a végén egy döntetlenben.
- Teljesen ki vagyok - terült ki a nappaliban található ülőgarnitúrán Alina.
- Én is - huppantam le mellé, majd ő is felült és egymással farkasszemet néztünk, ugyanis ugyanarra gondoltunk. Egy fürdő, két fáradt ember. A következő pillanatban felpattant és elkezdett futni a fürdő felé, én pedig követtem és be is értem, mivel kicsit hosszabb lábaim voltak, mint neki, viszont ő simán kitudott bújni a támadásaim elől, mivel kisebb volt és fürgébb. A végén az lett, hogy egyszerre estünk be a fürdőbe és ott elkezdtünk vitatkozni a földön elterülve azon, hogy mégis ki kezdje a fürdést.

5.fejezet

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, viszont lenne egy pár kérdésem hozzátok.

Szóval, mostantól sűrűbben fogom hozni a részeket, így az első kérdés : Minden héten fel tennék egy részt. Melyik nap legyen az a nap? 

Második: Körülbelül milyen hosszúságú részeket szeretnétek? 

Köszönöm, ha válaszoltok és lenne még valami.

Itt egy csoport, ahova minden részből részleteket teszek ki. 

Link: CSOPORT

Puszi, Tiaa. ♥

Alina

A felszállást követően egy nagyon hosszú utazásnak néztünk elébe. A repülőn elfoglaltam magam, filmet néztem és közbe el is aludtam.
Egy idő után arra keltem, hogy valaki a vállamat rázza, aki nem más volt, mint Michael. Álmos szemekkel felnéztem rá, a nyakamat elfeküdtem és még a kedvem is rosszabb lett, hisz utálom ha felkeltenek, hiába tudtam, hogy leszállunk.
- Ne legyél morci, valószínűleg fotósok hada lesz a reptéren, csak miattunk - hát ez a hír igazán feldobott. Gyilkos pillantásokat küldtem a színes hajú srác felé, aki erre elnevette magát én pedig az ujjaimmal elkezdtem a hajamat kifésülni, hogy ne kócos hajjal kelljen szerepelnem a képeken, amik biztosan a neten lesznek pár perccel a fotó elkészülte után, de mivel lehetetlennek bizonyult, hogy normálisan nézzen ki fésű nélkül, így egy hajgumival kontyba fogtam. Éreztem, hogy valaki végig figyel a bal oldalamon, így felhúzott szemöldökkel néztem a göndör hajú fiúra, afféle "mit szeretnél?" nézéssel, de ő nem értette úgy látszik, így csak tovább nézett ki az ablakon, ahol már közelebbről láthattuk a többi gépet, amik épp felszállni készültek, vagy éppen pár perccel ezelőtt szálltak le.
- Na jó, én fent maradhatok a gépen? - néztem riadtak a többiekre. Most gondoltam csak bele ebbe az egész álbarátnős dologba.
- Nem, szépen leszállsz te is velünk és jól érezzük magunkat a nyaralásunkon - szorította meg Mikey bíztatóan a kezem.
- Ha ma meghalok, elvárom, hogy sok virágot hozzatok a temetésemre, mivel ahogy kilépünk a repülő ajtaján - mutattam hátra - engem szétszednek a lányok, hogy elvettem tőlük az ő szexi dobos srácukat - mutattam most Ashtonra, aki elmosolyodott, gondolom a "szexi dobos" jelzőre.  - Ne vigyorogj, tőled várom el a legszebb koszorút, hogy belementem ebbe - szúrtam le.
- Nem erőltettem rád.
- De mivel Michael a legjobb barátom és a szívemen viselem a banda sorsát, így természetesen belementem - folytattam.
- Akkor miért nem az ő barátnőjét játszod el? - ismét egy pimasz mosolyt villantott, amivel tudta, milyen könnyen fel tud idegesíteni.
- Komolyan, néha olyan gyerekesen viselkedsz, pedig tudtommal te vagy a legidősebb közülünk! - világosítottam fel amit persze ő is tudott, hisz ki nem tudja a saját életkorát?
- Azért viselkedek gyerekesen, mert... - várta, hogy befejezzem de csak leintettem és karba tett kézzel néztem inkább az előttem ülő, kopaszodó ember fejét.
- Srácok, mindjárt földet érünk - kezdett el izgatottan mozgolódni mögöttünk Luke.
- Hurrá! - tettettem lelkesedést, de a hangomból lehetett hallani mennyi kedvem van ehhez az egész nyaraláshoz.
- Azért ennyire ne örülj - kezdte el piszkálni a kontyom, így valamennyire szét jött, szóval kezdhettem újra összefogni, hogy ki is nézzek valahogy.
- Hé, én örülök, már amennyire ennek lehet. Legalább nyertem egy ingyen nyaralást - sóhajtottam és inkább mondtam magamnak, mint nekik, de ők egyetértően bólintottak, jelezve ezzel, hogy igazat beszélek, mivel nekem semmit nem kell fizetnem ebből az útból, szerencsére. Mivel anyagilag nem álltunk úgy, hogy megengedhessem magamnak ezt az utazást, így kicsit tényleg örültem neki, bár nem szívesen hagytam otthon aput egyedül anyával. De megígérte, hogy nem borul ki ha csinál valamit és majd hív, ha baj van, szóval egy kicsit megnyugodtam. De csak egy kicsit. Persze ezt nem akartam mondani a fiúknak, egyedül Michael tudott mindent rólam és a családomról, más nem igazán. Nekem nem voltak igaz barátnőim, akikkel mindent megbeszélhettem. Nekem csak egy Mikey-m volt, aki éppen annyira pótoltak a lány barátokat, ahogy azt kell. Ő elmondta nekem a véleményét a ruháimról, sőt pár hete még a hajamat is kivasalta, szóval jók voltunk. Már ha ez normális.
Pár perccel később tényleg leszállt a gépünk, épségben érkeztünk meg a leszálló pályára, ami egy kis ideig nyugodtsággal töltött el, de a pulzusom máris az egekbe szökött, mikor eszembe jutott, hogy még kevesebb időm van felkészülni a ránk váró tömegre, vagyis a fiúkra váró tömegre, hogy helyesbítsek. Mert rám senki nem várt.
- Végre itt vagyunk - lépett ki a levegőre Cal és mélyen beszívta a floridai levegőt. Calum után Ashton lépett ki a levegőre, utána pedig szorosan én mentem mögötte. Bementünk a csomagokért, ahol megláttam a Miami International Airport feliratot. Örültem, hogy itt vagyunk. Imádtam Miami-t, imádtam minden országot, mindenhova elszerettem volna jutni, de tudom, hogy ehhez sok pénz szükséges, de nem szerettem volna feladni ezt az álmomat, így bíztam benne, hogy egyszer képes leszek eljutni sok-sok országba.
A váróba két nagydarab biztonsági őr fogadott minket, akik segítettek átjutni a lányok tömegén. Nem voltak túl sokan bent, de éreztem, hogy ahogy kiérünk, többen lesznek, szóval örültem, hogy volt aki "megvéd" minket. Hallottam, hogy pár lány próbálja valamilyen módon kifejezni a nemtetszését felém, de voltak akik olyanokat suttogtak a hátunk mögött, hogy "De aranyos pár", vagy más dolgokat és ez valamennyire jó érzéssel töltött el, még ha tudtam is, hogy Ashton meg én igazából nem alkotunk egy párt. Idegen volt nekem ez az egész dolog. Ashton kezei nagyobbak voltak az enyémeknél, de biztonságba éreztem magam, mikor kimentünk a kapun és egyre több lány vett körül minket, ő pedig mellettem volt, fogta a kezem és közelebb vont magához. Ez kívülről tényleg úgy nézhetett ki, hogy mi mennyire szeretjük egymást és hogy a göndör hajú srác mennyire óv engem, de mi tudtuk, hogy ebben annyi az igazság, hogy Ashton próbált engem azért valamennyire védeni, de az sem érdekelte volna őt igazából, hogy engem elsodor az ember tömeg. Szóval így álltunk.
- Gyerünk, üljetek be - nyitotta ki a kocsi ajtót az egyik őr. Mi tettük amit kért és sietve szálltunk be a fekete kocsiba, hogy elvigyenek minket a hotelbe, ahol megszálltunk. Az őrök még bepakolták a táskáinkat a csomagtartóba és ők is beültek előre, hogy elvihessenek.
Egy körülbelül tíz perces kocsi út után megálltunk egy magas szálloda előtt.
- Úr isten - ennyi tellett tőlem, mikor megláttam a szállásunkat. Gyönyörű volt, de ahogy kipakoltunk a kocsiból és bementünk az előcsarnokba még jobban eltátottam a szám.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte vigyorogva a legjobb barátom.
- Nem hiszem el, hogy ennyi hasznot hoztok. Úr isten, nem találok szavakat - körbe-körbe forogtam, egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Köszi Ali, ez szíven ütött - tette a bal mellkasára a kezét Luke.
- De most komolyan. Ez túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen. Biztosan álmodok. Csípjetek meg - de ahogy kimondtam meg is bántam, mert egyszerre négy srác csípett belém. - Aúú, ez fájt - néztem olyan csúnyán mindenkire, ahogy tudtam. Erre kaptam egy hajborzolást Calumtól, majd elvezettek a recepció felé, ahol megkaptuk a szobák kulcsait.
- Szóval, Mi hárman a srácokkal egy szobába leszünk, ti ketten - mutatott rám és Ashtonra Mikey - pedig egy szobába. Kérlek ne öljétek meg egymást nagyon - adta oda a kulcsunkat nekem. Ismét egy szúrós pillantással ajándékoztam meg a fiút és a kulcsot kikapva a kezéből eltrappoltam a lift felé, ami felvitt minket a szobáinkhoz.