4.fejezet 2/1

Hai! 

Szóval, itt lenne a 4 fejezet első része, mivel nem tudtam befejezni, így inkább kitettem, csak hogy ne kelljen annyit várnotok a következőre.

Kérlek hagyjatok nyomot magatok után, hogy itt jártatok.

Puszi, Tiaa.

Alina

Eltelt két nap azóta az ominózus interjú óta én pedig sorra kapom az üzeneteket Twitteren és Facebookon. Az utóbbin olyan sokan jelöltek be, hogy már nem győzöm visszautasítani, így inkább a könnyebb megoldást választottam és függesztettem magam. Ashtonnal azóta nem beszéltünk, sőt, Michael-el sem igazán, csak kétszer, azt is telefonon de csak arról beszéltünk, hogy mit pakoljunk be. Igen, nekem nem kell lány legjobb barát, itt van nekem egy olyan fiú, aki még akkor is megmondja a véleményét a ruháimról, vagy a kinézetemről ha rosszul is esik, de ezt tisztelem benne.
Szóval nem volt más választásom, bár kicsit reménykedtem benne, hogy apa ellenzi, de mivel azt mondta, hogy ő úgyis üzleti útra megy, anyuval meg ilyeneket nem szoktam megbeszélni, így kénytelen voltam menni.
Az utazás reggelén összefutottam a konyhába anyámmal.
- Hova mész? - kérdezte meglepődve, miközben kávét szürcsölgetett egy divat magazin társaságában. Igen, ez ő.
- Michaelékkel elutazunk, apu elengedett. Neked van valami ellenvetésed ez ügyben? - kérdeztem, miközben próbáltam lecipelni a lépcsőről a nagy bőröndömet. Tényleg nagy volt, direkt ezt választottam, mivel nem mondtak konkrét időt mikor jövünk haza.
- Ha Michael ott lesz, akkor nem, nincs semmi - erre csak a szememet forgattam. Anyám mindig is többet képzeld a kettőnk barátságába, azt mondta, mi vagyunk az igazi álom pár. Nem tudom, hogy neki mit jelent az álom pár, de ha azt nézzük, hogy külsőleg teljesen különbözünk, akkor már nem vagyunk azok. Mikey világosabb bőrű, haj színeit sűrűn változtatja és még így is színesebben öltözködöm mint ő. Én sötétebb bőrű vagyok -hála anyám olasz génjeinek-, a hajam színe mindig egyszínű -sötétbarna, szinte fekete-. Egyedül a szemem emelkedik ki, ami a kék összes árnyalatát magába foglalja.
- Oké, akkor én megyek - térítettem magam észhez. Felvettem egy rövid szárú tornacipőt és kisétáltam az ajtón, magammal rángatva hatalmas bőröndöm. A házunk előtt már vártak a fiúk, egy kisbusszal jöttek értem. Odavonszoltam a kocsihoz a csomagom és megvártam, míg valaki kiszáll és segít bepakolni, de persze ezt egyik srác se tettem meg, így kénytelen voltam beszólni nekik, mire Ashton kipattant a kocsiból -nem, nem azért, mert ennyire megkedvelt, hanem mert ő ült a legközelebb az ajtóhoz- és egy lendülettel betette a járgányba a cuccom.
- Köszönöm - morogtam az orrom alatt, majd beszálltunk a kocsiba, ahol Bob is ott ült. Jé, az előbb nem is vettem észre. - Sziasztok - üdvözöltem őket mosolyogva és dobtam Michael felé egy puszit.
- Szia - válaszoltak szinte teljesen egyszerre ami amúgy elég kísértetiesen hangozhatott volna, de már megszoktam, így csak helyet foglaltam az ablak mellett, Ashton előtt.
- Oké, szóval figyelmeztetlek titeket, hogy lehetséges, hogy lesznek fotósok a reptéren, viszont az utazást nem jelentettük be, szóval kevés rá az esély, de azért így is tegyetek meg mindent, hogy úgy nézzetek ki, mint egy boldog, fiatal pár - nézett ránk. Én bólintottam, Ashton pedig morgott valamit, amit nem hallottam, de nem is nagyon izgatott. - Viszont, ha látnak titeket a gépre felszállni biztosan várni fognak titeket Floridában - oké, ez kezdett sok lenni. Egy pillanatra Mikey-ra néztem, akitől kaptam egy bíztató mosolyt, így kicsit sikerült feloldódnom. De csak egy kicsit.
- Te is jössz? - kérdeztem tőle, mert én úgy tudtam, hogy csak 5-en megyünk.
- Nem, én itthon maradok elintézni pár dolgot, de szerintem enélkül is eleget fogok rólatok hallani - igen, abban én is biztos vagyok.

Ashton

Én nem akartam ezt az egész utat, sőt nem akartam ezt az egészet, de most már nincs visszaút, muszáj megjátszanom magam több ezer, százezer - talán millió?- ember előtt. Az interjú után kaptam egy hívást anyámtól, aki eléggé lecseszett, hogy nem meséltem neki az új barátnőmről. Nem akartam neki is hazudni, de muszáj volt mindenkivel elhitetni ezt az egészet, így neki is kénytelen voltam azt mondani, hogy Alina a barátnőm, akit kezdek megkedvelni.
- Remélem hamarosan bemutatsz neki. Kíváncsi vagyok ki csavarta el a kisfiam fejét - annyira boldognak hangzott, hogy elkezdett mardosni a bűntudat.
- Persze, amint hazajöttünk - válaszoltam, majd letettem a telefont, nehogy elszóljam magam.
Most pedig itt ülök egy kocsiban a három legjobb barátommal és a lánnyal, aki egy ideig a barátnőmet játssza, útban a repülőtér felé, ahonnan Floridába repülünk egy kicsit kikapcsolódni, bár ezt inkább nevezném munkának, mint szabadságnak.
Miután Bob lerendezett minket, oda is értünk a reptérre. Kinéztem az ablakon és nem láttam egyetlen fotóst se, viszont így is meg kell játszanunk az egészet, szóval kinyitottam a kisbusz ajtaját és kiszálltam, majd a csomagtartó felé vettem az irányt, hogy kivehessem a saját és Alina csomagját. Mosolyogva megköszönte nekem, majd kézen fogtam és elindultunk befele a váróba, ahol helyet foglaltunk, hogy megvárjuk míg a mi járatunkat szólítják. Útközben pár ember felismert minket, akikkel készítettünk egy közös képet.
- Ő Alina, ugye? - kérdezte az egyik lány tőlem.
- Igen, ő lenne az - húztam közelebb magamhoz, nagy mosollyal az arcomon és homlokon csókoltam.
- Kérhetnék egy hármas képet veletek? - éreztem, hogy Alina kicsit megmerevedett, ezért válaszoltam.
- Persze- próbáltam nagyon kedves lenni, hisz a rajongók nem tehettek arról, amit én elrontottam, szóval rajtuk nem akartam levezetni a feszültségem, ami már egy kicsit el is szállt, amikor tisztáztam a pár nappal ezelőtti interjúban, hogy foglalt vagyok. Csak az a tudat nem nyugtatott meg, hogy Alinával kell egy párt alkotnom.
Beálltunk hárman egy képre. A lány - azt hiszem Allie volt a neve- állt középen, Alina és én pedig a két oldalán. Mindhárman mosolyogtunk, és tényleg őszintének tűnt az én mosolyom, sőt még Alinaé is. A kép után elköszöntünk tőle és siettünk a járatunkhoz, ahol a többiek vártak minket a jegyünkkel együtt.

3.fejezet

Hai!

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket a jobb oldalon lévő szavazásra. 

Ne felejtsetek el komizni! Pár nap és látjuk egymást! ♥

Puszi, Tiaa.

Alina

Aznap, mikor belementem ebbe az álbarátnős dologba, Bob szólt a fiúknak, hogy másnapra szervezett egy interjút, ahol Ashton elmondhat mindent a rajongóknak, így történt az, hogy egy szép júniusi napon, kora reggel ülök a tv előtt, egyedül és várom, hogy a fiúk adásba kerüljenek. Eredetileg úgy volt, hogy én is megyek velük, persze csak kísérőnek, nem mint interjú alanynak, de inkább választottam a kényelmesebb megoldást, így pizsamában, müzlis tállal a kezembe hallgattam a fiúkat.

Ashton

Reggel nyolckor kezdődik egy interjú, ahol el kell mondanom mindenkinek, hogy Alina a barátnőm. Jobb programom is lehetne most, például szívesebben aludnék,de mikor ezt megemlítettem a többieknek nagyon csúnyán néztek rám és megkaptam azokat a beszólásokat, hogy én intéztem ezt el magamnak. Persze, hogy az én hibám. Mert a média nem szokott túlozni.
- Jó reggelt kívánok minden kedves nézőnek. Ez is Tim és Liv reggeli műsora. Fogadjátok nagy szeretettel a feltörekvő 5 Seconds of Summer nevű fiú bandát! – mosolygott a kamerába kedvesen Liv, az egyik műsorvezető, mi pedig a srácokkal nagy mosollyal az arcunkon integettünk a kamerának és az ott ülő rajongóknak.
- Nos, akkor kezdjünk is bele – nézett rám, illetve ránk Tim.
- Manapság felrebbentek olyan pletykák, hogy éjszakai életet él a 5 Seconds of Summer dobosa – itt felém tekintettek mindketten és vártam, hogy kérdezzenek.
- Mesélnél nekünk erről Ashton? – kedvesek voltak. Túl kedvesek.
- Persze. Nos, úgy hiszem, hogy a média ezt egy kicsit túl komolyan fogja fel. Igen, szoktam bulizni, de nem viszek haza minden éjjel más lányt, bármit is állítanak – kezdtem bele a mesémbe, de félbe szakítottak.
- Pedig a címlapok nem erről árulkodnak – és ekkor a kis képernyőn felvillant egy kép, ahol épp egy lánnyal vagyok. Erre tisztán emlékszem. A lány neve Sydney volt, de nem történt közöttünk semmi.
- Ez a kép pár napja készült – kezdte, de most itt volt az én időm félbe szakítani.
- Igen, viszont biztosan állíthatom, hogy nem történt köztünk semmi – ekkor Michael közbe vágott.
- Igen, ezt mi is biztosan állíthatjuk, hisz Ashtonnak barátnője van – mosolygott kedvesen rájuk, majd rám, de tőlem csak egy szúrós pillantást kapott.
- Igaz ez Ashton? Barátnőd van? – kezd érdekesebb lenni. - Mióta vagytok együtt? Honnan ismeritek egymást? Mindenre kíváncsiak vagyunk – kezdett el kérdésekkel halmozni Liv. Esküszöm úgy nézett rám, mint egy tini lány, aki várja a legújabb pletykákat a suli legmenőbb csávójáról -ami valamennyire igaz is volt, kivéve a tinit és a legmenőbb fiút, mivel én csak egy együttes dobosa vagyok-. Szóval így nézett ki, igen.
- Már azóta ismerem, mióta a banda megalakult. Michael legjobb barátja, Alina a neve. Eleinte utáltuk egymást, majd később kezdtünk rájönni, hogy sok a közös bennünk és elkezdtünk barátkozni. Már egy ideje éreztük, hogy mindketten többet érzünk mint barátok, így nyitottam felé és rákérdeztem kerek perec, hogy a későbbiekben szeretne e tőlem valamit. Szóval így jöttünk össze – válaszoltam készségesen a kérdésekre. Kicsit szépítettem a dolgokon amit megbeszéltünk, például az nem volt benne, hogy ki nyitott ki felé,de így láttam jónak.
- Ez nagyon aranyos történet – mosolygott rám először Tim, majd Mikey felé fordult. - Nem zavart téged Michael, hogy a legjobb lány barátod és az egyik legjobb haverod összejöttek?
- Nem. Igazából nagyon örülök neki, hogy Alina Ashton mellett kötött ki. Ő olyan nekem mint a húgom, nagyon féltem és tényleg örülök annak, hogy nem egy idegennel jött össze – oké, ezt se beszéltük meg, de úgy néz ki jól improvizálunk.
- Nem félsz, hogy ez kihat a barátságotokra később? Például ha szakítanak? – elegem volt már ezekből a kérdésekből.
- Nem hiszem, hogy ez tönkre tenné a barátságunkat és nem gondoltunk még arra, hogy mi lesz ha szakítunk. Hosszú távra tervezünk, jól megvagyunk – válaszoltam inkább én.
- Igen. Édesanyám is mindig mondogatta, hogy éljek a mának és ne törődjek a jövővel. Majd alakul valahogy. Mindenesetre is sok boldogságot nektek – mosolygott rám Liv. Megköszöntem, majd tovább beszélgettünk a közelgő turnénkról és a lassan kijövő albumunkról.

Alina

Az interjú után Michael hívott engem. Arra gondolt, hogy mi lenne, ha átjönne aminek nagyon örültem szóval egy félóra után kopogtatott is az ajtómon, szerencsére egyedül. Soha nem voltam az a tipikus cicababa, akit senki nem láthat smink nélkül és pizsamában, de most nem volt kedvem ezek után senkihez, csak a legjobb barátomhoz.
- Hogy tetszett az interjú? – kérdezte miközben szorosan öleltem magamhoz őt.
- Még mindig félek ettől az egésztől, de jók voltatok. Szépen improvizáltál te is meg Ashton is – mosolyogtam kedvesen Mikey-ra.
- Igen tudom. Viszont kitaláltam valami eszméletlen jót, ami neked is meg nekünk is kedvez.
- Mégis mi lenne az? – húztam fel a szemöldököm, ami azt jelentette, hogy kételkedek benne.
- Ez tekintsd születésnapi ajándéknak. Arra gondoltam, hogy kiruccanhatnánk, mondjuk Floridába – izgatottan várta a válaszom. Nem akartam azt mondani neki, hogy nem akarok menni, de hazudni sem akartam, hogy mennyire menni akarok.
- Jó ötlet ez? – kérdeztem rá félve.
- Persze. Így legalább lesz alkalmatok mutogatni magatokat a fotósoknak Ashtonnal és még nyaralunk is egyet – most már mindent értettem. Szó nincs itt a szülinapomról, egyszerűen csak elkezdjük ezt az egész színjátékot. Ennél jobb nyarat elképzelni se tudtam volna.

2.fejezet

Hai!

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket a jobb oldalon lévő szavazásra. 

Másodszor pedig: Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az első résszel kapcsolatban, imádlak titeket.
Ne felejtsetek el komizni. 2 nap és látjuk egymást! ♥

Puszi, Tiaa.

Ashton

- Ezt ti sem gondoltátok komolyan. Nem, nem és nem! - mondtam már sokadjára a fiúknak.
- De Ashton, ő van aki ismer is minket és nem egy rajongó plusz még nem is ismerik - válaszolta nyugodtan Michael.
- Meglehet, de elfelejtettél egy aprócska tényt. Alina és én utáljuk egymást. Hogy játszhatnám el valakivel azt, hogy együtt vagyunk, akit még csak nem is bírok? - kérdeztem igazából már nem is tudom hanyadjára. Biztosan sokszor említettem nekik, de nem érdekelte őket.
- Alina művészeti suliba jár. Ott tanul színjátékot is. Neki menni fog, hidd el. Te pedig próbálj romantikus lenni és hitesd el szépen mindenkivel, hogy mennyire oda vagy érte - válaszolta ismét Michael, a srácok pedig csak bólogattak minden szavára. Bob még mindig itt volt velünk, ő csak hallgatta a beszélgetésünket.
- És ha Alina nem egyezik bele? - igen, ez az. Talán szerencsém van és Alina nem megy bele, nekem meg nem kell semmit sem megjátszanom. Igen, ez így jó lesz.
- Ali a legjobb barátom, a fiúkat is kedveli és a banda sorsát is a szívén viseli. Benne lesz, hidd el - azt hiszem nincs vissza út. Ezt jól elszúrtam.

Alina

A hívás után siettem Ashtonékhoz, ahogy csak tudtam. Hogy miért hozzá? Azért mert Mikey azt mondta ott vannak. Nem értettem mit keresnek ott mindannyian reggel kilenckor, de a legjobb barátom hangja elég kétségbe esetten csengett, így siettem ahogy tudtam, majd negyed óra múlva már az ajtón kopogtattam. Calum nyitott ajtót, majd gyorsan betessékelt engem a konyhába, ahol a másik három fiú és Bob ült, a fiúk menedzsmentje.
- Oké, mi történt? - kérdeztem rájuk nézve.
- Gyere és elmagyarázom - húzott át a nappaliba Mikey. Egy ideig nem szólt semmit, csak nézte a padlót, majd a szemembe nézett és megszólalt. - Gondoltam hallottál már Ashton ügyes húzásáról - nem válaszoltam csak bólintottam egyet és folytatta. - Nos, arra jutottunk, vagyis Bob arra jutott, hogy kell neki egy álbarátnő és mivel te ismered Ashtont meg ugyebár minket is rád gondoltunk. Kérlek Alina, nagy szükségünk lenne rád - fogta könyörgőre. Nem válaszoltam, próbáltam felfogni a mondottakat. Szóval most azt kérik tőlem, hogy játsszam el Ashton barátnőjét. Azé az Ashtonét akit ki nem állhatok, sőt ő se szívlel engem.
- Erről őt is megkérdeztétek? - utaltam a konyhába szenvedő, másnapos dobosra.
- Igen, már beszéltünk róla. Nincs neki más választása, muszáj belemennie. Már csak te kellesz.
- Nem is tudom Mikey. Én nem akarok az újságokba szerepelni. Észre vettétek, hogy alig van nektek magánéletetek? Örülök, hogy eddig nem tudott rólam a média, erre most azt kéred tőlem, hogy játsszam el az egyik haverod barátnőjét? Ha még nem is lennétek híresek benne lennék, még így is, hogy nem szívleljük egymást.. - nem engedte, hogy befejezzem, a szavamba vágott.
- Kérlek Ali - és kész, nem bírtam tovább. Michael kölyökkutya szemei bármire rávesznek, legnagyobb sajnálatomra. Egy nagy sóhaj kíséretébe válaszoltam neki.
- Rendben - mondtam ki. Úristen, mire vállalkoztam?

A konyhába ültem, a hátam mögött Michael állt, mellettem a fiúk foglaltak helyet, előttünk pedig Bob. Éppen erről az egész helyzetről beszélt nekünk.
- Szóval, ha minden jól alakul nem kell sokáig egy párként mutatkoznotok. Megvárjuk míg a média leszáll Ashton csaj ügyeiről és tekinthetjük meg sem történtnek az esetet. Már csak egy jó sztorit kell kitalálnunk és azt, hogy mióta is tart ez köztetek - nézett rám, majd a göndörre. Én kérdően néztem a többiekre, hátha ők kitalálnak valamit. Luke szólalt meg.
- Alina azóta ismer minket mióta egy banda vagyunk. Mondhatjuk azt, hogy lassan három éve ismerik egymást, de csak pár hete jöttek össze - igen, ez talán jó sztori lenne.
- De miért pont most? Miért nem hamarabb? - kérdezte Cal. Jogos kérdés.
- Mondhatnánk azt, hogy már egy ideje kedvelik egymást, jobban mint barátok, de ők sem merték bevallani maguknak? - ismét Luke állt elő ötlettel.
- Nem, az nem jó. Ez tipikus "szeretem, de ő nem biztos, hogy így érez" sztori - szólaltam meg én.
- Akkor mondjuk ha azt mondjuk Alinak barátja volt? - kérdezett rá színes hajú barátom.
- Nem, ez se jó. Akkor meg az lesz a téma, hogy azért szakított a pasijával, mert Ashtont szereti és Alina jön ki rosszul. A rajongók mindent képesek túlreagálni - gondolkozott el Calum. Istenem, ez a dolog nehezebb, mint gondoltam volna. Pedig még csak azt beszéljük meg, hogy mi legyen a fedő sztori nekünk.
- Akkor mondjuk az eredeti sztorit. Alina és én nem kedveltük egymást, de egyre többet voltunk együtt és a gyűlölet átalakult barátsággá, majd így tovább - jé, itt van Ashton is? Észre se vettem eddig, hisz csak ott ült, és nézett ki a konyha ablakán.
- Igen, ez jó - szólalt meg Bob, utána pedig mindenki rám nézett, hogy beleegyezek e. Bólintottam. - Remek. Mióta vagytok együtt?
- Egy hete? - kérdeztem rá. Mindenki belement, így kezdődhetett a színjáték. Még mindig nem akartam elhinni, hogy én ebbe belementem.

1. fejezet

Ashton

Idegesen olvastam a sorokat az újságban, amit az előbb a menedzsment dobott elém, miközben szépen fogyasztottam reggeli piritósomat. Mostanában egyre felkapottabb lett a banda, ami következtében egyre nagyobb figyelmet szenteltek ránk az újságírók és a többi médiával kapcsolatos emberek. Nem panaszkodtam, hisz mi vállaltuk ezt el a srácokkal, kerüljön az bármibe is, de azt nem hittem volna, hogy úgy állítanak be engem, mint valami olyat, aki minden éjszaka más lány ágyában köt ki, majd másnap -vagy még az nap éjjel- ott is hagyja őket, telefon szám nélkül. Oké, bevallom, volt pár ilyen alkalom, mikor pár szórakozó helyről nem egyedül mentem haza, de szerintem ezt minden fiatal fiú -férfi?- megengedheti magának. Még a híresebbek is.
  - Remélem jól kiszórakoztad magad az elmúlt pár napban, mert nem szeretnék még egy ilyen cikket meglátni rólad, sőt senki másról ebből a bandából! - Bob feje egyre vörösebb lett, homlokán kidagadtak az erek. Azt hiszem dühös volt, de nem is hibáztattam érte.
  - Ígérem nem fogsz! - reméltem ennyivel egy időre kibékíthetem, de nem hagyta ezt csak annyiban. Végig nézett rajtunk, majd kinyögte amiért valójában idejött.
  - Ó, meghiszem azt! Ugyanis keresünk neked egy álbarátnőt, aki addig eljátsza, hogy veled együtt van, amíg lenem nyugszik a média - mondta ki nyugodtan de én már nem voltam annyira nyugodt. Mégis mi a fenébe kevertem magam?

Alina

A korai reggeli napsugarai bántották a szemeimet. Szerettem sokáig aludni, de ebben mindig meggátolt az, hogy előző este nem húzom be a szobám függönyét, így magamra vethetek, hogy már reggel nyolc óra előtt pár perccel ültem fel az ágyba és próbáltam kiűzni az álmosságot a szemeimből, azt gondolván, majd a szemdörzsölés az segít rajtam, de mint általában, most sem sikerült, így maradt a reggeli zuhany. Mivel nem vagyok egy szerencsés emberi lény, így természetesen megbotlottam a takarómba, ami a lábam köré tekeredett valahogy álmomba -soha nem értettem hogy lehetséges ez- aminek következtében majdnem pofára estem, de mivel a reflexeim még éppen hogy működtek, sikerült megkapaszkodnom az ágyam szélébe. "Megúsztam" gondoltam, és elindultam a fürdő felé. Magamra zártam az ajtót és egy jó hideg zuhanyban részesítettem magam a forró nyári melegben. Igaz, alig múlt el nyolc, de Sydneyben nyáron a nap még forróbban süt, mint amúgy szokott, így muszáj voltam lehűteni magam valamivel.
Zuhanyzás után egy törülközőbe csavartam vizes testemet és a szekrényem felé indultam, hogy kiválaszthassam magamnak az aznapi ruhámat.
Öltözés után az órámra néztem, ami fél kilencet mutatott.
  - Csodás - morogtam magamban. Ebben az időben még Michael sincs ébren. Michaelről röviden annyit kell tudni, hogy az én legjobb barátom egész totyogós korom óta, ráadásul a 5 Seconds of Summer nevű Rock/Pop banda egyik tagja. Amikor létre jött a zenekar, azt hittem Mikey nem fog velem foglalkozni, hisz minden idejét leköti majd a banda és a barátai, akik ugyebár fiúk. De végül nem így lett. Ott voltam az első próbájukon, ott voltam szinte minden egyes videónál, segítettem dalokat választani, sőt még össze is barátkoztam a Luke-al és Calum-mal. Igen, csak velük. Amióta Ashton belépett a bandába, mint dobos, egy jó szavunk nem volt egymáshoz. Nem fértünk meg egy légtérben, mégis a legtöbb időmet vele és a többi három fiúval töltöttem. Hiába, Ashton piszok jó csávó volt és ezzel ő is tisztába van. Már meg sem lepődök azokon amiket olvasok róla, bár tudom, hogy ennek a fele nem igaz, hisz a legtöbbször a fiúkkal van, vagy esetleg a családjával, de mégis képes lettem volna elhinni minden egyes szót, amit az újságba írnak róla és az egy éjszakás kalandjairól. Lehet csak azért nézem ki belőle ezt, mert nem szívleljük egymást, de nem tudok máshogy tekinteni rá, mint egy jóképű, idegesítő, kiállhatatlan emberre, aki az én legjobb barátommal játszik egy bandába, így kénytelen vagyok elviselni őt, és a legtöbb esetben neki is engem, ami valljuk be vicces. Mindig is szerettem őt felbosszantani, de ő se kímélt engem. Mikey és a többiek már csak a fejüket fogták, nem értették miért nem bírjuk egymást. Hogy őszinte legyek, én se tudom pontosan, de nem is igazán zavar. Nekem ez így pont megfelel.
Mivel nem igazán tudtam mit csinálni a szobámba, így kénytelen voltam megnézni a szüleimet, hátha itthon vannak. Szerencsémre apukám a napilap felett ült és olvasta a híreket. Üdvözöltem őt és leültem mellé. Belenéztem az újságba és láttam, hogy egy cikket olvas Ashtonról. Szokása elolvasni azokat amiket a fiúkról írnak, hisz a szívén viseli, hogy a tizenhét éves kislánya -pár hét és tizennyolc- mégis milyen alakokkal lóg a szabadidejébe.
  - Igaz ez, amit erről a srácról írnak? - hiába most olvasta el, tudtam, hogy nem fogja megjegyezni a srácok nevét. Egyedül Mikey nevét tudta, mivel őt ismeri mióta megszületett. Az én apám és az ő apja egy helyen dolgoztak, így ismerkedtek meg. Annak már jó húsz éve.
  - Néha túloz a média - mondtam - de biztosan van valami igazság alapja. Nem találnak csak úgy ki ilyeneket - legalábbis én így gondoltam. Mindennek van valami oka.
  - Hát, mindenesetre úgy tudom ti nem jöttök ki egymással igaz? - nem értettem miért kérdezi, majd pár másodperc után leesett.
  - Mi? Dehogy is! Nincs köztünk semmi, nem is volt és nem is lesz! - tiltakoztam hevesen, majd ebben a szent pillanatban megcsörrent a telefonom. - Igen? - szóltam bele.
  - Ali, Mikey vagyok. Sürgősen kéne a segítséged.