Ashton
Másnap reggel, kissé fáradtan ugyan, de kezembe egy csokor fehér rózsával sétáltam a hotel felé. Alina még aludt, mikor eljöttem és remélem azóta nem kelt fel, mert megakartam lepni. Furcsa erre gondolni, hogy a lányt, akit pár napja még gyűlöltem, most meglepem. Útközbe összefutottam pár fotóssal, akik valószínűleg mindent lekaptak, így ma már olvashatjuk a hírekbe, hogy valószínűleg valamit csináltam, amivel megbántottam Alinát, ezért kap virágot, de ők nem tudják az igazságot. Habár kezdek rájönni, hogy én se tudom már.
Alina
Mikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy a konyhába siessek, mivel majd éhen haltam. Tegnap nem sokat ettem, így ma ezt pótolnom kellett, de mikor beléptem a konyhába, nem az várt, amire számítottam. Ashton állt a tűzhely mellett és épp valamit nagyon sütött. Legalábbis gondolom. Tojásrántottára tippelnék, de az égett szagok nem arról árulkodtak, hogy ez összejött. Egy ideig még néztem, ahogy sürög-forog a konyhába, majd odaszóltam neki.
- A finom tojásokat elpazarlod - mivel nem számított rám, így a következő dolog, amit láttam, hogy Ashton kezéből kiesik a serpenyő, benne az égett tojások, nagy csörömpölés aztán az én nevetésem. Miután kiröhögtem magam segítettem neki feltakarítani, miközben ő próbált csúnyán nézni rám, de végül elnevette ő is magát.
- Remélem ezt nem nekem csináltad, mert ha igen, akkor jogom van azt állítani, hogy meg akartál mérgezni - néztem rá mosolyogva.
- Neked szántam, de nem akartalak megmérgezni.
- Miért?
- Mármint miért csináltam volna neked, vagy miért nem akartalak megmérgezni? Tudod az utóbbi egyszerű, hamar lebuktam volna - mondta, mire én egy nagyot ütöttem a vállára. - Au, azért van benned erő.
- Megérdemelted. De arra gondoltam, hogy miért akartál nekem reggelit készíteni? Ennyire szeretsz? - cukkoltam, de ő nem vágott vissza, csak mosolygott és a nappali felé húzott. Nem értettem miért, de ahogy beléptünk, megláttam egy nagy csokor fehér rózsát egy vázában az asztalon. Meglepődötten néztem a virágokra, majd Ashtonra, aki még mindig mosolygott. Ebbe meg mi ütött?
- Én.. Én ezt nem értem - mondtam elképedve még a meglepetés virágoktól miközben közelebb mentem, hogy megszagolhassam őket. Imádom a fehér rózsát, imádom az illatát.
- Gondoltam ez lehetne a kapcsolatunk újrakezdésének jelképe, vagy mi - vakarta meg most már szégyenlősen a nyakát.
- Ez annyira aranyos - ugrottam a nyakába. Ez a tettem nem csak őt lepte meg, hanem engem is.
- Egy férfire nem mondjuk azt, hogy aranyos - kérte ki magának, mikor elengedett.
- A gesztus aranyos, nem te - néztem rá jelentőség teljesen.
- Amúgy Calum pofázott valamit arról, hogy a fehér rózsának valami jelentése az újra kezdés, Michael meg mondta, hogy az a kedvenced, szóval gondoltam megleplek.
- Calum honnan tud ilyeneket? Újrakezdenéd? Mit? Ashton, most keltem még csak fel, nem vagyok képes felfogni ennyi információt.
- Hát az úgy volt, hogy.. - kezdett bele de félbe szakítottam, mert leesett, hogy mit mondott még.
- Várj. Te megkérdezted Michael-t, hogy mi a kedvenc virágom?
- Nagyon úgy néz ki - vakarta meg a tarkóját, mintha zavarba lenne. Ha olyan jóba lennénk, azt mondtam volna, hogy akar tőlem valamit, de gondolom csak azért teszi ezt, mert jobban járnánk, ha nem gyűlölnénk egymást, hanem inkább próbálnánk barátok lenni, így csak azt kéne eljátszanunk, hogy szerelmesek vagyunk, azt nem, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságába.
- Nos, köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ez azt jelenti, hogy akkor megbocsájtasz és elölről kezdjük? - kérdezte.
- Nagyon úgy tűnik.
- Hát akkor..
- Hát akkor? - mostmár szélesen mosolyogtam, hisz olyan zavarba volt, mintha az első randijára készülne. Egy kicsit még gondolkozott, majd ő is elmosolyodott és kezet nyújtott felém.
- Szia, Ashton Irwin vagyok - kezdett bele, mire én nem bírtam tovább, elnevettem magam ezen az abszurd helyzeten.
*pár nappal később*
Már egy hete itt vagyunk Miamiba és nagyon jól érzem magam a fiúkkal. A múltkori Ashtonos dolog óta látszólag változott a kapcsolatunk, most már csak poénból szívtuk egymás vérét, ami a srácoknak az elején feltűnt, aztán ők is megbarátkoztak ezzel a dologgal. Ma átmegyünk valami másik helyre, azt mondták a fiúk, hogy valami ismerős kiadta nekünk a házát, így a ki nem pakolt cuccokat összeszedtük és kijelentkeztünk a hotelből.
- Hiányozni fog ez a hely - sóhajtottam fel, miközben a kocsit vártuk a szálloda előtt.
- Mi fog hiányozni benne? - kérdezte Cal.
- Nem tudom. Olyan szép - sóhajtoztam.
- Sok hely van még ami szép. Szerintem jobban fog tetszeni neked a ház, ahova megyünk - karolta át a vállam Mike. A többiek mesélték, hogy a házból rögtön a tengerre nyílik a hátsó ajtó, így biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Ha lehet napozni és szórakozni, akkor már jó pontot szerzett nálam a szállás, persze nincsenek ekkora igényeim. Ha az embernek nincs sok pénze, akkor megelégszik egy kisebb hotellal is, aminek az erkélye valami flancos kertbe néz. Apuval ha mentünk valahova, akkor mindig ilyen helyre vitt. Tudta, hogy szeretem a virágokat, a természetet. Én pedig mindig kiélveztem a vele együtt töltött időket, mert tudtam, ha haza megyünk, őt várja a munka, engem pedig a nő, aki szerint tönkre tettük a testvéremmel az életét. Szomorú dolog, de nincs mit tenni. A családodat nem te választod, viszont a barátaidat igen, akik a második családodnak is számíthatnak. Úgy gondolom, én szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim lehetnek, mint Michael és a többiek. Még Ashtonnak is örülök, főleg az elmúlt időszakban. Amikor ketten voltunk a szobában, sokat röhögtünk, de a kedvenc elfoglaltságom vele az volt, amikor egyik este kitaláltuk, hogy kártyázunk. Persze kiderült, hogy mindketten máshogy ismerjük a játékot, így csalással vádoltuk egymást, aminek az lett a vége, hogy összevesztünk, aztán valahogy kibékültünk egymással, de sokszor egy kis harcba fulladt az, hogy épp ki váltson csatornát a tv-n, illetve ki menjen be hamarabb a fürdőbe. Mint az első napokba, de ez most más volt és ezt mindketten tudtuk.
- Na, pattanj be - nyitotta ki nekem a kocsi ajtót Ash, mivel megérkezett. Én tettem a kérésének és szinte bevágódtam a kocsiba, miközben a fiúk betették a csomagtartóba a csomagjainkat.
- Mi legyen a mai program, ha oda értünk? - kérdezte Luke, miközben mindenki elfoglalta a helyét.
- Szerintem ma lazítsunk és menjünk ki a tengerhez. Úgyis ott van egy lépésnyire - válaszolt kreol bőrű barátunk.
- Támogatom az ötletet! Napozni akarok és valami hideget inni, miközben nézem a tengert, majd este fele a naplementét - gondolkoztam el. Oké, egy kicsit nyálasan hangozott, a fiúk érdekesen is néztek rám utána. - Túl sok romantikus regényt olvastam, rendben?
- Szerinted hagyjuk, hogy csak napozz? Alábecsülsz minket Al - sóhajtott fel "csalódottan" Mikey.
- Persze, gondolom, hogy a beleegyezésem nélkül a tengerbe hurcoltok, erről szó sincs, hogy ilyen ne fordult volna meg a fejembe - nyögtem egyet, mintha szenvednék.
- Amúgy meg, a vízbe jobban fog a nap - karolt át a mellettem helyet foglaló Ashton és a hajamat kezdte el babrálni. Ez a cselekedete már fel se tűnt nekem, hisz nagyon sokszor csinálta ezt. Amikor megkérdeztem tőle miért, azt mondta, mert olyan puha a hajam. Értem. Akkor csinálja csak.
- A végén uszonyokat és kopoltyúkat fogtok növeszteni, annyit vagytok vízbe.
- Nyaralunk, Al. Csak kihasználjuk - mosolygott rám kedvesen Luke. Igaza volt. Olyan sokat utaztak, hogy ez a kis kiruccanás, most jót tesz nekik. Az út további részében mind a négyen csak néztünk ki a fejünkből és hallgattuk a rádióból kiszűrődő zenéket.