5.fejezet

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, viszont lenne egy pár kérdésem hozzátok.

Szóval, mostantól sűrűbben fogom hozni a részeket, így az első kérdés : Minden héten fel tennék egy részt. Melyik nap legyen az a nap? 

Második: Körülbelül milyen hosszúságú részeket szeretnétek? 

Köszönöm, ha válaszoltok és lenne még valami.

Itt egy csoport, ahova minden részből részleteket teszek ki. 

Link: CSOPORT

Puszi, Tiaa. ♥

Alina

A felszállást követően egy nagyon hosszú utazásnak néztünk elébe. A repülőn elfoglaltam magam, filmet néztem és közbe el is aludtam.
Egy idő után arra keltem, hogy valaki a vállamat rázza, aki nem más volt, mint Michael. Álmos szemekkel felnéztem rá, a nyakamat elfeküdtem és még a kedvem is rosszabb lett, hisz utálom ha felkeltenek, hiába tudtam, hogy leszállunk.
- Ne legyél morci, valószínűleg fotósok hada lesz a reptéren, csak miattunk - hát ez a hír igazán feldobott. Gyilkos pillantásokat küldtem a színes hajú srác felé, aki erre elnevette magát én pedig az ujjaimmal elkezdtem a hajamat kifésülni, hogy ne kócos hajjal kelljen szerepelnem a képeken, amik biztosan a neten lesznek pár perccel a fotó elkészülte után, de mivel lehetetlennek bizonyult, hogy normálisan nézzen ki fésű nélkül, így egy hajgumival kontyba fogtam. Éreztem, hogy valaki végig figyel a bal oldalamon, így felhúzott szemöldökkel néztem a göndör hajú fiúra, afféle "mit szeretnél?" nézéssel, de ő nem értette úgy látszik, így csak tovább nézett ki az ablakon, ahol már közelebbről láthattuk a többi gépet, amik épp felszállni készültek, vagy éppen pár perccel ezelőtt szálltak le.
- Na jó, én fent maradhatok a gépen? - néztem riadtak a többiekre. Most gondoltam csak bele ebbe az egész álbarátnős dologba.
- Nem, szépen leszállsz te is velünk és jól érezzük magunkat a nyaralásunkon - szorította meg Mikey bíztatóan a kezem.
- Ha ma meghalok, elvárom, hogy sok virágot hozzatok a temetésemre, mivel ahogy kilépünk a repülő ajtaján - mutattam hátra - engem szétszednek a lányok, hogy elvettem tőlük az ő szexi dobos srácukat - mutattam most Ashtonra, aki elmosolyodott, gondolom a "szexi dobos" jelzőre.  - Ne vigyorogj, tőled várom el a legszebb koszorút, hogy belementem ebbe - szúrtam le.
- Nem erőltettem rád.
- De mivel Michael a legjobb barátom és a szívemen viselem a banda sorsát, így természetesen belementem - folytattam.
- Akkor miért nem az ő barátnőjét játszod el? - ismét egy pimasz mosolyt villantott, amivel tudta, milyen könnyen fel tud idegesíteni.
- Komolyan, néha olyan gyerekesen viselkedsz, pedig tudtommal te vagy a legidősebb közülünk! - világosítottam fel amit persze ő is tudott, hisz ki nem tudja a saját életkorát?
- Azért viselkedek gyerekesen, mert... - várta, hogy befejezzem de csak leintettem és karba tett kézzel néztem inkább az előttem ülő, kopaszodó ember fejét.
- Srácok, mindjárt földet érünk - kezdett el izgatottan mozgolódni mögöttünk Luke.
- Hurrá! - tettettem lelkesedést, de a hangomból lehetett hallani mennyi kedvem van ehhez az egész nyaraláshoz.
- Azért ennyire ne örülj - kezdte el piszkálni a kontyom, így valamennyire szét jött, szóval kezdhettem újra összefogni, hogy ki is nézzek valahogy.
- Hé, én örülök, már amennyire ennek lehet. Legalább nyertem egy ingyen nyaralást - sóhajtottam és inkább mondtam magamnak, mint nekik, de ők egyetértően bólintottak, jelezve ezzel, hogy igazat beszélek, mivel nekem semmit nem kell fizetnem ebből az útból, szerencsére. Mivel anyagilag nem álltunk úgy, hogy megengedhessem magamnak ezt az utazást, így kicsit tényleg örültem neki, bár nem szívesen hagytam otthon aput egyedül anyával. De megígérte, hogy nem borul ki ha csinál valamit és majd hív, ha baj van, szóval egy kicsit megnyugodtam. De csak egy kicsit. Persze ezt nem akartam mondani a fiúknak, egyedül Michael tudott mindent rólam és a családomról, más nem igazán. Nekem nem voltak igaz barátnőim, akikkel mindent megbeszélhettem. Nekem csak egy Mikey-m volt, aki éppen annyira pótoltak a lány barátokat, ahogy azt kell. Ő elmondta nekem a véleményét a ruháimról, sőt pár hete még a hajamat is kivasalta, szóval jók voltunk. Már ha ez normális.
Pár perccel később tényleg leszállt a gépünk, épségben érkeztünk meg a leszálló pályára, ami egy kis ideig nyugodtsággal töltött el, de a pulzusom máris az egekbe szökött, mikor eszembe jutott, hogy még kevesebb időm van felkészülni a ránk váró tömegre, vagyis a fiúkra váró tömegre, hogy helyesbítsek. Mert rám senki nem várt.
- Végre itt vagyunk - lépett ki a levegőre Cal és mélyen beszívta a floridai levegőt. Calum után Ashton lépett ki a levegőre, utána pedig szorosan én mentem mögötte. Bementünk a csomagokért, ahol megláttam a Miami International Airport feliratot. Örültem, hogy itt vagyunk. Imádtam Miami-t, imádtam minden országot, mindenhova elszerettem volna jutni, de tudom, hogy ehhez sok pénz szükséges, de nem szerettem volna feladni ezt az álmomat, így bíztam benne, hogy egyszer képes leszek eljutni sok-sok országba.
A váróba két nagydarab biztonsági őr fogadott minket, akik segítettek átjutni a lányok tömegén. Nem voltak túl sokan bent, de éreztem, hogy ahogy kiérünk, többen lesznek, szóval örültem, hogy volt aki "megvéd" minket. Hallottam, hogy pár lány próbálja valamilyen módon kifejezni a nemtetszését felém, de voltak akik olyanokat suttogtak a hátunk mögött, hogy "De aranyos pár", vagy más dolgokat és ez valamennyire jó érzéssel töltött el, még ha tudtam is, hogy Ashton meg én igazából nem alkotunk egy párt. Idegen volt nekem ez az egész dolog. Ashton kezei nagyobbak voltak az enyémeknél, de biztonságba éreztem magam, mikor kimentünk a kapun és egyre több lány vett körül minket, ő pedig mellettem volt, fogta a kezem és közelebb vont magához. Ez kívülről tényleg úgy nézhetett ki, hogy mi mennyire szeretjük egymást és hogy a göndör hajú srác mennyire óv engem, de mi tudtuk, hogy ebben annyi az igazság, hogy Ashton próbált engem azért valamennyire védeni, de az sem érdekelte volna őt igazából, hogy engem elsodor az ember tömeg. Szóval így álltunk.
- Gyerünk, üljetek be - nyitotta ki a kocsi ajtót az egyik őr. Mi tettük amit kért és sietve szálltunk be a fekete kocsiba, hogy elvigyenek minket a hotelbe, ahol megszálltunk. Az őrök még bepakolták a táskáinkat a csomagtartóba és ők is beültek előre, hogy elvihessenek.
Egy körülbelül tíz perces kocsi út után megálltunk egy magas szálloda előtt.
- Úr isten - ennyi tellett tőlem, mikor megláttam a szállásunkat. Gyönyörű volt, de ahogy kipakoltunk a kocsiból és bementünk az előcsarnokba még jobban eltátottam a szám.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte vigyorogva a legjobb barátom.
- Nem hiszem el, hogy ennyi hasznot hoztok. Úr isten, nem találok szavakat - körbe-körbe forogtam, egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Köszi Ali, ez szíven ütött - tette a bal mellkasára a kezét Luke.
- De most komolyan. Ez túl szép, ahhoz, hogy igaz legyen. Biztosan álmodok. Csípjetek meg - de ahogy kimondtam meg is bántam, mert egyszerre négy srác csípett belém. - Aúú, ez fájt - néztem olyan csúnyán mindenkire, ahogy tudtam. Erre kaptam egy hajborzolást Calumtól, majd elvezettek a recepció felé, ahol megkaptuk a szobák kulcsait.
- Szóval, Mi hárman a srácokkal egy szobába leszünk, ti ketten - mutatott rám és Ashtonra Mikey - pedig egy szobába. Kérlek ne öljétek meg egymást nagyon - adta oda a kulcsunkat nekem. Ismét egy szúrós pillantással ajándékoztam meg a fiút és a kulcsot kikapva a kezéből eltrappoltam a lift felé, ami felvitt minket a szobáinkhoz.