2015. január 16., péntek

4.fejezet 2/2

Sajnálom, hogy ilyen rövidke rész lett, de ugyebár a 4.részt ketté szedve tettem fel. Ígérem a következő rész sokkal hosszabb lesz! 
Puszi, Tiaa. ♥

Alina

Miközben várakoztunk a járatunkra, észre vettük, hogy egyre több ember kezd el figyelni felénk és fotóznak. Kicsit frusztrált ez a dolog, de a többiek ezt észre vették és nyugtatni próbáltak. Igen, még Ashton is. Vagyis inkább ő, bár biztosan csak azért mert azt a látszatot kellett keltenünk, hogy mi ténylegesen egy pár vagyunk.
- Ne törődj velük, nézd őket levegőnek - suttogta a fülembe. Ez kívülről úgy nézhetett ki, mintha valami romantikus, bizalmas suttogás lett volna, de mi mind tudtuk, hogy nem az.
- Nehéz nem törődni velük, ha itt állnak pár méterre tőlünk és fotóznak - fejemet a mellkasának hajtottam, így érezhettem parfümének illatát. Meglepődtem, mert ez az a parfüm volt, amit még tőlem kapott karácsonyra. Tudom, ez furcsán hangzik, miért veszek ajándékot annak a személynek, akit utálok? Mert igazából nem is utálom, inkább csak nem kedvelem, viszont "barátok" vagyunk. Ismerjük egymást már lassan három éve és az a három év nem csak veszekedéssel telt. Emlékszem egyszer, mikor a többi fiú nem ért rá, Ashton viszont igen, ő segített nekem. Sírtam már a vállán egy fiú miatt és nevettem is vele, mikor mesélték a fiúk a furcsa sztorikat, amik történtek velük utazásaik alatt. Ha jobban belegondolok annyira nem is utáljuk egymást Ashtonnal, egyszerűen csak az éltet minket, hogy találjunk valami okot arra, hogy egymásba köthessünk.
- Srácok, most nagyon fogtok utálni emiatt, de csinálhatnátok valamit, amit az igazi párok szoktak - lépett hozzánk vigyorogva Cal.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, de aztán leesett. Ránéztem Ashtonra, hogy neki erről mi a véleménye de ő csak vállat rántott.
- Jó, akkor most elmegyek és várjatok egy kicsit, ne legyen feltűnő, hogy én szóltam - kacsintott ránk, aztán arrébb ment és tovább beszélgetett Luke-al és Mikey-val. Pár perc múlva Ashton ismét közelebb hajolt és a fülembe suttogott.
- Figyelj, tudom, neked is annyi kedved van most ehhez, mint nekem, de ha már elkezdtük csináljuk rendesen oké? Nem csókollak meg rendesen most, elég lesz nekik annyi, hogy szájon csókollak, rendben? - kérdezte, de nem várt a válaszomra, kicsit lehajolt, hogy szája elérje a számat, majd ajkaink összeértek. Nem volt rendes csók, nem tartott sokáig, de mégis furcsán bizseregtek az ajkaim utána. Ismeretlen érzés volt és nem akartam, hogy Ashton ilyeneket váltson ki belőlem. Egyáltalán nem akartam.

Ashton

Őszinte leszek, régóta gondoltam arra, milyen is lenne megcsókolni Alinat és tessék, most itt van rá az alkalom. Bár nem ő szívem választottja, még a vak is látja, hogy nem egy csúnya lány, sugárzik belőle a magabiztosság, nem panaszkodik soha azért, hogy kövér, vagy fogynia kell, bár lehet azért, mert fiúk mellett nőtt fel. Összességében eddig csak úgy gondoltam rá, mint Michael legjobb lány barátjára és arra a lányra, akit elviselek, de valamiért nem tudok annyira kedvelni, hogy tényleg barátnak tituláljam. Ő egy ismerős akivel néha elvagyok, néha veszekszek, de semmi több.
Miután adtam egy csókot a szájára elfogott egy furcsa érzés, amit nem tudtam minek tulajdonítani, így nem is foglalkoztam vele, csak tovább beszélgettem az előttem álló lánnyal és a mellettünk hülyéskedő fiúkkal. Egy kicsit feloldódott Alina is, nem volt annyira feszült, mint az elején. Pár perc múlva szólították az utasokat, hogy felszállhatnak a Floridai járatra, így elindultunk mi is a gépünk felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése