7.fejezet

Alina

  - Nem hiszlek el, Ashton! - löktem le magamról a fiút.
  - De te rohadt sokáig fürdesz, én meg csak lezuhanyzok, már ha itt lehetséges - nézett a kádra a földről. Mivel itt nincs zuhanyzó.
  - De mivel most te se zuhanyzol, biztosan sokáig leszel itt te is - fújtam ki egy pár hajszálat a szemem elől.
  - Alina, én megyek, biztos ami biztos - állt fel, majd elkezdte kigombolni a nadrágját. Sőt, le is vette!
  - Ashton mit csinálsz? - sikítottam fel és eltakartam az arcom. Nem akartam látni őt így, nadrág nélkül, mert a hangok alapján már megszabadulhatott az alsójától is.
  - Felőlem bent maradhatsz, de én most neki állok fürdeni - válaszolta teljesen nyugodtan. Éreztem, hogy arcomat elönti a pír, de nem mertem mozdulni a földről. Nem találtam volna ki csukott szemmel, vagy biztosan neki mentem volna valaminek, de nem akartam szerezni még egy lila foltot a lábamra és máshova se. - Szóval maradsz?
  - Dehogy is!
  - Akkor? Mész? - kérdezte.
  - Megyek már. Úristen, megyek! - álltam fel és elfordultam, így remélhetőleg már nem volt a látó terembe, szóval elvettem a kezemet az arcom elől. Féltem, mert nem hallottam, hogy Ashton már beleült volna a vízbe, csak annyit hallottam, hogy elkezdi megengedni.
  - Nem gondoltam volna, hogy ilyen szégyenlős vagy - nevette ki a zavaromat. Nem fordultam meg, csak bemutattam neki a hátam mögé és ki slisszoltam a fürdőből.

**
  - Ashton, könyörgöm, már vagy húsz perce bent vagy. A végén még azt hiszem, hogy belefulladtál a vízbe. Ó, ez nem is olyan rossz dolog. Ugye belefulladtál? - szóltam be a zárt ajtón a srácnak. Ahogy kimondtam, nyílt az ajtó és megjelent előttem, egy szál törülközőbe a dereka körül.
  - El kell, hogy keserítselek, élek - vigyorgott rám szemtelenül. Nem törődtem vele, csak gyorsan bementem mellette a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Kulcsra, természetesen.

**

Nem fürödtem sokáig, ennek oka pedig az ajtó túloldalán lévő fiú volt. Persze nem hittem volna, hogy Ashton csak úgy betöri az ajtót, hogy meglessen, de azért mindig volt valami ötlete arra, hogy hogy bosszantson fel, legyen az kisebb ok, esetleg nagyobb dolog, de a lényeg, hogy tudja hogy idegesítsen fel pár másodperc alatt.
Kiléptem a fürdőből az alvó ruhámba, ami egy short volt és nagyobb póló, ami a bátyámé volt. Mikor elköltözött ezt itt hagyta nekem, mivel annyira szerettem. Nem csak a pólót, hanem őt is. Nagyon hiányzott nekem, de nem csodálom, hogy inkább választotta a távolabbi egyetemet, mint a hozzánk közel lévőt.
  - Csak hogy kijöttél - szólt Ashton a nappaliból, de nem nézett fel, csak a telefonját nyomkodta.
  - Rövidebb ideig voltam bent, mint te, az biztos - huppantam le mellé a fotelra. A távirányítóért nyúltam, de ahogy észre vette cselekedetem egy gyorsabb mozdulattal felkapta azt és maga fölé nyújtotta.
  - Ugye nem gondolod, hogy majd te választasz? Nem akarok valami nyálas, romantikus filmet nézni.
  - Ashton add már ide, te fürödtél először, most hagyd, hogy válasszak valamit - nyúltam érte, de ő fel állt, majd megkezdődött a harc a távirányítóért.
  - Akkor vedd el - húzta elégedett mosolyra a száját, de arra nem számított, hogy az ujjammal megbököm a bordáját, így összerándult, nekem pedig sikerült elvennem a fekete kapcsolót. Persze ő ezt nem hagyta annyiban, egyszer csak rám ugrott. De komolyan. Fogta és rám vetettem magát.
  - Hány éves vagy, most komolyan? - nyögtem fel alóla, de nem válaszolt, hanem folytatta amit elkezdett. - Ashton nehéz vagy! - szóltam rá, ő pedig próbálta kifeszíteni az ujjaim közül a tárgyat. Nem hagyhattam magam, így a pólóm alá dugtam.
  - Hidd el, nem okoz gondot oda benyúlni - húzott fel engem is, így egymás előtt álltunk és farkasszemet néztünk egymással.
  - Nem nyúlhatsz be, hacsak nem olyan értékesek a golyóid, mert elhiheted, ha megteszed soha többet nem lesz rájuk szükséged - fenyegetőztem.
  - Alina - próbált szigorúan szólni, de nem sikerült neki.
  - Ashton - mondtam én is a nevét.
  - Add ide.
  - Mit? - néztem rá értetlenül és befutottam a szobámba. Persze nem volt akkora szerencsém, hogy legyen rajta zár - miért nem tesznek rá? - így könnyen utánam jött és folytattunk mindent úgy, ahogy abbahagytuk kint. Ashton megint rajtam feküdt és csikizett én pedig hasba könyököltem - legyen mentségemre ez most tényleg véletlen volt! - ő pedig fájdalmasan felnyögött majd elterült a padlón. Gyorsan felálltam, majd a lábammal kezdtem el bökdösni.
  - Élsz még? - kérdeztem a fiútól, de nem válaszolt, hanem megfogta a lábfejem. Persze így előre buktam, szóval a távirányító repült velem együtt. A kapcsoló tőlem pár centire esett én pedig a göndör hajú srácra.

Ashton

Meg kellett volna kínozniuk az emberek, hogy bevalljam: élveztem ezt a hülye "harcot", ami Alina és köztem folyt a fürdős incidensnél és most a kapcsolós dolognál, de nem csaphattam volna be senkit, ugyanis úgy vigyorogtam, mint egy szerencsétlen srác, akivel szóba állt az a csaj, aki tetszik neki. Itt természetesen szó se volt arról, hogy bejön nekem, egyszerűen rég szórakoztam ilyen jól bárkivel is.
  - Nehéz vagy - néztem vigyorogva a lány szemébe, amikor rajtam landolt. Nem így terveztem, de valahogy sikerült úgy esnie, hogy végül felettem feküdt.
  - Bunkó vagy - állt fel, vagyis próbált, mivel rálépett a kapcsolóra és vissza esett az ágyra.
  - Csak veled - poroltam le magam, miután felkeltem a földről.
  - Most érezzem magam megtisztelve? - nevetett fel szarkasztikusan.
  - Nyugodtan - kacsintottam rá és ott hagytam a szobába. Persze ő jött utánam, vagyis inkább a nappaliba és levágta magát a tv elé és elkezdte kapcsolgatni a tv-t. - Állj, nézzük ezt! - szóltam neki, mikor láttam, hogy épp egy foci meccs megy, ő pedig mintha meg se hallott volna tovább ment. - Direkt csinálod? - kérdeztem, de erre se válaszolt. Hát akkor nem beszélünk.
Miután kétszer végig nézte milyen filmek mennek, megállt egynél, amit nem ismertem.
  - Mi ez? - szólaltam meg egy két perc után, de ő csak vállat rántott és nézte tovább a tv-t. - Most nem beszélünk?
  - Minek? - nem nézett felém, mikor ezt kérdezte.
  - Talán jó lenne kicsit megismerni egymást, mivel szinte semmit nem tudunk egymásról, de tudod, egymásba vagyunk zúgva, vagy mi - nevettem fel kínosan, mert ez így volt.
  - Többet tudok rólad, mint azt hinnéd - nézett egy pillanatra felém, majd figyelmét ismét arra a romantikus valamire fordította.
  - Komolyan? - kérdeztem meglepetten. Ő erre csak gondterhelten felsóhajtott, lehalkította a tv-t és felém fordult.
  - Imádod a spagettit, szereted a vanília illatú gyertyákat, kedvenc műsorod a Family Guy, a kedvenc meséd a Herkules, és itt hozzá tenném, hogy igazad van, tudom, hogy a KFC-ben dolgoztál régen és a hajadat is vasaltad, titkos szenvedélyed a Dragon BallZ, folytassam? - nézett rám mindent tudóan, de én csak néztem rá. Honnan tudja ezeket?
  - Mi van? - nevettem fel, mikor már nem tudtam mit mondani erre.
  - Elfelejtetted, hogy az egyik legjobb barátod az én legjobb fiú barátom és a másik két legjobb haverod pedig jó barátaim? - komolyan hülyének éreztem magam.
  - Igazad van, de én nem tudok rólad semmit. Vagyis azt tudom, hogy szereted a Herkulest, de más? Kedvenc szín? Kedvenc banda? Ki a titkos szerelemed?
  - A kedvenc színem a fehér, nincs kedvenc bandám, amit hallgatok azt szeretem, és két titkos szerelmem van, az egyik Ryan Cooper, a másik pedig Casey Deidrick, de amúgy Matt Bomert is imádom. Más valami?
  - Basszus, reménykedtem, hogy a titkos szerelmedhez engem mondasz - gondoltam egy kicsit szívom a vérét, ugyanis a vak is látja, hogy utál engem.
  - Igen Ashton, te vagy a titkos szerelmem, álmodj még - forgatta a szemét és ismét a tv-re koncentrált, de nem hagytam.
  - Van valami dolog amit titokba szeretsz csinálni?
  - Titokba megakarlak ölni álmodba, de sajnos ha kiderül engem akar megölni több ezer lány, más? - komolyan, a kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy őt bosszantsam amikor tudom.
  - Komolyan megakarnál ölni engem? Ezt a szép kis pofit bántanád?
  - Fizetni se kéne érte és megtenném.
  - Miért utálsz ennyire? - kérdeztem rá, ami már kicsit foglalkoztatott. De csak egy egészen kicsikét.
  - Te miért utálsz ennyire? - kérdezett vissza én pedig befogtam a számat és elgondolkoztam ezen a kérdésen. Miért utálom én őt egyáltalán?