9.fejezet

Sziasztok!
Egy játékot találtam ki, remélem benne vagytok. :)
Először is, az első dolgotok az lenne, hogy aki még nem tette belép a blog facebook-os csoportjába aztán pedig kiírni oda, hogy benne vagytok a játékba vagy sem.
A játék lényege, hogy ha meg van a megfelelő számú ember (mondjuk 5-10 között), meg kéne próbálni egy időpontban fent lenni, az időpontot megbeszélhetjük, amikor jó nektek.
A játék: Kérdéseket teszek fel, arra aki a leghamarabb válaszol, az kap 3 pontot, aki másodiknak válaszol, az 2-t, aki pedig harmadjára az 1-et. Ez a pont gyűjtés kb 10 kérdésen keresztül menne, és az első 3 helyezett "ajándékot" kap.
1.helyezett: Két részen keresztül szerepelhet a blogba (a nevet ő választja).
2.helyezett: Egy részen keresztül szerepelhet a blogba (a nevet ő választja).
3.helyezett: Beleírok három általa írt mondatot az egyik részbe.
Aki részt venne a játékba, jelezzen nekem.
Puszi,Tiaa. ♥



Ashton


Alina aznap este már nem jött vissza, gondolom Michael-nél maradt. Őszintén, megbántam, hogy megsértettem őt, de mintha az annyit számítana neki. Egyedül maradtam a gondolataimmal és a lelkiismeretemmel. Alina mérges rám és gyötör a bűntudat, ami nagyon nem tetszik nekem, hisz annyiszor vesztünk már össze kisebb dolgokon, így értelmetlennek tartottam ezt az egészet és arra gondoltam csak a sok feszültség miatt zavar ez ennyire, pedig tudtam, hogy nem pontosan így van.
Reggel kopogásra ébredtem. Fáradt voltam, nyűgös és nem akartam most senkivel se beszélni, de muszáj voltam kinyitni az ajtót, hátha Alina jött vissza, hogy átöltözzön, vagy valami, de nem ő állt az ajtó túloldalán, hanem Luke.
  - Hali - kezeit a zsebébe dugta, én pedig köszönésképp biccentettem neki, majd félre álltam, hogy bejöhessen az ajtón. Nagy lépteivel pár pillanaton belül már a nappalinak nevezett helységbe volt és gondterhelten nézett rám. Tudtam mi jön.
  - Nézd, ha Alináról akarsz beszélni, kérlek, azt hagyd Michael-re - sóhajtottam fel.
  - Nem kéne így bánnod vele. Ő csak nekünk akar jót, Ashton és ha így folytatod, feleslegesen kezdtetek bele ebbe a kapcsolatba.
  - Nem bánok vele másképp, mint amúgy.
  - Megbántod őt, minden egyes alkalommal, minden rossz szavaddal, habár nem mutatja ki, mi tudjuk mennyire fáj neki. Nem vagyok Michael, hogy tudjam, pontosan mi baja, de tudnod kell, hogy van valami, amit nem mondd el nekünk és amiatt érzékenyebb. Kérlek, ne cseszd el - mondta, majd elhagyta a szobát és pedig ott álltam, megint egyedül és arra gondoltam, mekkora egy rohadék vagyok.

Alina

  - Arra gondoltam, hogy lemehetnénk egy kicsit ma a tengerpartra. Mit szólsz? - kérdezte Michael. Én csak ültem a szobájába, az ágyán és még mindig a tegnap estére gondoltam. Ashton nem volt velem bunkó, vagyis a maga módján próbálta közölni, ő mit lát. Én fújtam fel a dolgokat, nem tudom miért. Eddig nem zavart, ha így viselkedett velem, egyszerűen elengedhettem volna a fülem mellett, de nem tettem. Miért is nem? Azt hiszem elegem lett ebből az egész dologból. Nem, nem az ál kapcsolatból, hanem ebből a vitából, kettőnk között.
  - Lin, figyelsz te rám? - hajolt hozzám idegesítően közel a legjobb barátom. Eltoltam a fejét, majd válaszoltam neki.
  - Persze, jól hangzik a tengerpart - bólintottam.
  - Azután is mondtam valamit.
  - Tényleg? Azt hiszem elkalandoztam egy kicsit. Mi volt a kérdés?
  - Ugye nem gáz, ha jönnek a többiek is? Megmondom nekik, ha nem akarsz most senkivel lenni, csak a világ legjobb fiúbarátjával - kezdett bele az önimádatba, amit persze nem gondolt komolyan, pedig milyen igaza volt! Ő volt a világ legjobb barátja, nála jobbat nem kívánhatnék.
  - Dehogyis, nincs bajom Michael, úristen. Nem szakítottunk Ashtonnal, csak kicsit összekaptunk, de azt hiszem túl reagáltam a dolgot egy kicsit - haraptam bele a számba kínomba.
  - Túl reagáltad? Lin, olyan dühös voltál rá, mint eddig soha. Most vagy tényleg feldühített, vagy.. - nem fejezte be, mert befogtam a száját. Tudtam mit akar mondani, de nem akartam az ő szájából ezt hallani.
  - Nem, nem, nem! Ashton nem tetszik, vagyis.. Oké, nem egy rossz pasi, de nem akarok tőle semmit. Semmit, felfogtad? - kérdeztem a szemébe nézve. A kezem még mindig a száján volt, így bólintott, majd mikor elengedtem, természetesen megszólalt.
  - Nem akarom, hogy csalódj Alina. Fontos vagy nekem, de Ashton is az egyik legjobb haverom. Ha összejöttök, az nekem oké, de nem akarom, hogy utána miattad kelljen seggbe rúgnom őt, mert összetörte a szíved, de megtenném, mert a húgom vagy.
  - Nem kell félned, nem jövünk össze, nem lesz több köztünk egy ál kapcsolatnál - nyugtattam meg őt és egy puszit nyomtam az arcára. - Most pedig visszamegyek  a szobámba és felöltözök. Húsz perc múlva a hallban találkozunk, oké? - mosolyogtam rá.
  - Ne késs! - nevetett és a fejemre ütött a pólójával. Mérgesen néztem rá, majd ott hagytam a szobába. Gyorsan átsiettem a mi szobánkba, de Ashtont nem láttam sehol. Nem is baj, gondoltam, nem akarok most még beszélni vele, majd ha elkészültem.

Tizennyolc perccel később Ashton és én a lift előtt álltunk és vártuk, hogy a mi szintünkre érjen. Csak álltunk egymás mellett, azóta nem szóltunk egymáshoz. Mikor már kezdett kínos lenni a csend, nyitottam a számat, de megelőzött.
  - Sajnálom a tegnap estét - nem nézett rám, mikor ezt mondta, de a szívem akkor is kihagyott egy ütemet. Ashton bocsánatot kért? Tőlem?
  - Öhm, semmi gond. Nem kell bocsánatot kérni, azt hiszem túlreagáltam ezt az egészet. Kicsit feszült vagyok a napokba - túrtam a hajamba, majd a fiúra néztem, aki mostmár engem vizslatott.
  - Mi történt? - kérdezte, de nem akartam elmondani. Nem mondhattam el neki, hogy az anyám iszik, apám teljesen kikészül miatta. Nem tartozik rá, nem akartam, hogy sajnáljon.
  - Nem nagy gond. Egy kis feszültség van otthon, de minden rendben lesz - mosolyogtam rá és féltem, hogy rám szakad a plafon. Soha semmi sem lesz rendben. Semmi nem lesz már ugyanaz.
  - Rendben, de ha bármi baj van, nyugodtan elmondhatod, meghallgatlak - eresztett felém egy félmosolyt, amit viszonoztam, majd a lift megállt és kinyílt előttünk. Beszálltunk, majd ismét csendben tettük meg a lefele vezető utat, de ez a csönd már nem volt kínos közöttünk.

Már félórája a tengerparton ültünk egy kisebb bárnál, ahol nem voltak olyan sokan, de pár rajongó odajött hozzánk, hogy képet kérjenek a fiúktól, engem pedig kicsit furcsán méregettek a lányok, de nem foglalkoztam velük, inkább tovább szürcsöltem a koktélomat, amit nemrég kevert nekem a pultos fiú. Aki helyes volt. Túl helyes, így hát amikor mindenkit sikerült kiszolgálnia, odajött hozzám és szóba elegyedett velem.
  - Nem idevalósi vagy mi? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán.
  - Nem, Ausztrál vagyok - válaszoltam én is mosolyogva.
  - Értem. És eddig hogy tetszik Miami?
  - Még csak két napja vagyunk itt, de már imádom. Remélem többször is eltudok jönni ide - meséltem, de mikor megéreztem két kezet a csípőmön, felvont szemöldökkel néztem a kéz hozzátartozóira, aki természetesen Ashton volt.
  - Drágám, ismerkedsz? - kérdezte kedvesen, de láttam rajta, hogy a gúnyos mosolyát próbálja visszatartani.
  - Hisz tudod, hogy imádok új emberekkel ismerkedni, drágám - nyomtam meg a drágám szót. A helyes pultos srác értetlenül nézett rám, majd a mellettem álló göndörkére, majd megkérdezte, hogy kér e valami italt.
  - Egy sört, kérlek. Te kérsz valamit Lin? - nézett rám, én pedig felmutattam a poharamat, jelezve, hogy még jócskán a fele benne van. - Akkor csak egy sör lesz - szólt a srácnak és ahogy elment közel hajolt hozzám, hogy a fülembe súghasson. - Ne flörtölj nyilvánosan, hacsak nem akarod, hogy ribancnak állítsanak be a rajongók - nem volt rosszindulat a hangjába, inkább aggódás. Tényleg aggódott azért, hogy mit gondolnak rólam? 
  - Nem flörtöltem - néztem mélyen a szemébe.
  - Innen kívülről nem úgy tűnt. Tudod a legtöbb ilyen srác már egy mosolyból azt gondolja, hogy estére az ágyában fekszel - válaszolt, majd ahogy megkapta a sörét, letett pár dollárt a pultra és engem is magával húzva vitt a többiekhez. Ahogy sétáltunk hozzájuk megláttam egy olyan személyt, akit nem akartam.
  - Úristen, Ash, kérlek takarj el - húztam magam mellé közelebb a fiút. Ő értetlenül nézett rám, majd arra, ahova néztem.
  - Mi a baj? Ismered azt a srácot? - kérdezte.
  - Milyen srácot? - tettettem a hülyét, de ő továbbra is felvont szemöldökkel várta a válaszom. - Igen, ismerem. Pár hónapig együtt jártunk. Tudtam, hogy Floridába költözik, de ki gondolta volna, hogy pont vele fogok összetalálkozni? Florida elég nagy, Miami is - halkan válaszoltam neki, nem akartam, hogy akár a hangomat is meghallja, de valamiért utálhat engem az isten, hisz abban a pillanatban nézett felém Ő és mosolyodott el. Reménykedtem benne, hogy csak felismert valaki mást, aki mögöttem volt, de mivel egyenesen felénk tartott, így már biztosan tudtam, hogy felismert.
  - Alina, rég láttalak, mi hozott téged ide, Miamiba? Tudtommal Ausztráliában még iskola van - állt meg előttem, majd Ashtonra nézett. - Ó, már mindent értek.
  - Ethan, ő itt Ashton, a barátom, Ashton, ő Ethan a.. - nem tudtam befejezni, mert közbevágott.
  - Alina exe - mosolyodott el, de nem igazi mosollyal. Nem, dehogy is! Olyan mosoly volt ez, ami azt jelezte, hogy készül valamire, de én nem akartam tudni, hogy mire.
  - Oké. Örültem, hogy láthattalak Ethan, de most mennünk kell. Majd beszélünk, vagy mi - nevettem el magam kínosan, de Ethan persze nem hagyta annyiban. Nehezítsük meg Alina dolgát, minden áron.. Igen, szerintem is.
  - Csatlakozhatnátok hozzánk. Olyan rég találkoztunk, jó lenne egy kicsit beszélgetni - féloldalas mosoly. Istenem, az a rohadt féloldalas mosoly!
  - Várnak ránk - vágtam rá.
  - Hozd őket is. Gondolom Michael is itt van - nézett el arra fele, amerre mentünk, majd ahogy meglátta a legjobb barátomat, intett neki. Mikey, ahogy meglátta Ethant, furcsán kezdte el méregetni, majd idétlenül intett ő is a fiúnak. Hát igen, Michael nem bírta Ethant.
  - Nem akarunk zavarni, tényleg - próbálkoztam és megszorítottam Ashton kezét, hogy vegye már a jelet és szólaljon meg. Mentsen ki. Csináljon valamit, csak ne kelljen ezzel a fiúval szembe állnom.
  - Igazából sietünk. Alinának meg nekem programunk van, épp szólni akartunk a fiúknak, hogy elmegyünk - végre, köszönöm! Azt hittem már soha nem szólalsz meg, ó, drága álbarátom.
 - Programotok van. Értem. Hát akkor remélem még találkozunk Alina. Öröm volt ismét téged látni - kacsintott rám és elment. Ahogy halló távolságon kívülre ért én felsóhajtottam, jó hangosan és remegő lábakkal, Ashtonba kapaszkodva tettem meg az asztalhoz vezető út hátralévő részét.